1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Csia Sándor - Vitéz Csicsery-Rónay István

149 a hadosztálytörzset. Vitéz és bátor magatartásáért, melynek sokszor adta tanújelét, 1914 decemberében a hadiékítményes III. osztályú katonai érdemkeresztet kapta. 1915 májusában részt vett a gorlicei áttörésben, az oknai visszavonulás után pedig a 40 kilométer hosszú Prislop határszakasz parancsnokságával és a magyar határvédelem megszervezésével bízták meg. Feladatát kiválóan oldotta meg s megakadályozta az oroszok betörését Borsa felé. Részt vett a Russ-különítmény harcaiban is, majd ismét hadosztályához vonult be s a győzelmes erdélyi hadjárat alatt a német 9. hadsereg kötelékében részt vett a nagyszebeni, fogarasi, brassói, predeáli, az ugai és sinajai harcokban. Az ekkor tanúsított vitéz és kiváló magatartásáért Fallkenhayn gyalogsági tábornok, hadseregparancsnok személyesen tüntette ki a II. osztályú vaskereszttel. Később Ploesti környékén irányította, mint hadosztály vezérkari főnök az 51. hadosztály vasúti szállítását Kirlibabára, ahol állásharcba került az oláhokkal. 1917 májusától az olasz fronton, mint fiatal vezérkari százados, két hónapon át hadosztály vezérkari főnök volt. 1917 októberében részt vett a tolmeini áttörés harcaiban s midőn hadosztálya a Grappa-állást elfoglalta, súlyos betegen a laibachi járványkórházba került, ahonnan, mint lábadozót, a honvédelmi minisztérium szervezési osztályába vezényelték. Itt érte az októberi összeomlás. A Károlyi-uralom idején részi: vett a tiszti karhatalmi különítmények megszervezésében, de a Pogány-féle vörös felvonulás után, november közepén, kilépett a hadseregből s bekapcsolódott az ellenforradalom megszervezésének munkájába. A nemzeti hadsereg megalakításakor, 1919 augusztusában, a dunántúli főparancsnokság, majd a székesfehérvári katonai körletparancsnokság vezérkari főnökhelyettese lett, 1920 őszétől pedig, mint vezérkari őrnagy, a budapesti katonai körletparanesnokság hadműveleti és szervezési osztályának vezetője, később vezérkari főnökhelyettese volt. 1921-ben átmeneti viszonyba való helyezését kérte s 1924-ben, mint vezérkari alezredes, nyugállományba került Azóta Zala közságben levő birtokán gazdálkodik, de közben három évig a közgazdasági egyetem mezőgazdasági karának hallgatója volt, mint gróf Teleki Pál tanítványa. 1923 augusztusában a kormányzó vitézzé avatta s ekkor átvette a tabi járás vitézi hadnagyi teendőit, 1929 januárjában pedig Somogy vármegye vitézi székkapitánya lett. Az ő érdeme, hogy az ebben az évben rendezett kaposvári kiállításon a vitézek olyan szép eredményét vettek részt és sok kitüntetést érdemeltek ki. Mint székkapitányt, az Országos Vitézi Szék ismételten okirati dicséretben részesítette. 1934-ben a kormányzó a Vitézi Rend érdekében kifejtett szalgálatai elismeréséül a Magyar Érdeméremmel tüntette ki. 1935ben a kaposmérői választókerület nagy szótöbbséggel küldte be a reformparlamentbe s már a költségvetési vitában nagyhatású beszédet mondott a katonai egyenjogúság érdekében. 1935 őszén a kormányzó a mezőgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül