1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Borbély György

139 elnök igen nagy eredménnyel irányította a Nemzeti Egység Pártja csongrádmegyei szervezkedését, 1937-ben pedig mint főispán, Csongrád vármegye élére került. Főispáni működésében is az a nagy szociális érzés vezette, amely közéleti munkássága során mindig megnyilvánult. Behatóan foglalkozott az agrárszociális problémákkal — a szociálpolitika tárgyköréből sok értekezése és dolgozata is megjelent —, a mezőgazdasági munkásság szociális helyzetének tanulmányozása céljából pedig hosszabb németországi tanulmányutat is tett. 1938-ban nevezték ki belügyi államtitkárrá, hogy tudásával és gyakorlati érzékével országos vonatkozásban is szolgálja a szociális problémákat. Első ízben tagja a törvényhozásnak. Az általános választások során a szentesi egyéni kerületben lépett fel, emellett a Magyar Élet Pártja csongrádmegyei és hódmezővásárhelyi listáját is vezette. Nagy népszerűségét mutatja, hogy Szentesen egyhangúan választották meg s Csongrád vármegyében sem akadt ellenlista, amely felvette volna ~,a küzdelmet, a legnagyobb eredményt azonban mégis Hódmezővásárhelyen érte el, ahol három párt küzdött a kormánypárttal szemben s a város mindkét mandátumát az ő listája kapta meg. Mint belügyi államtitkár is a szociálpolitika és a munkáskérdésök korszerű megoldásával foglalkozik, de továbbra is fenntartja kapcsolatát vármegyéjével, amely évtizedes munkásságát a legutóbbi választáson teljes bizalmával hálálta meg. Borbély György (Szolnok vm., Magyar Élet Pártja) 1875-ben született Tiszaroffon. Református, nőtlen, földbirtokos, volt főispán, császári és királyi kamarás, a Johannita-rend lovagja. A bécsi és budapesti egyetemen jogot hallgatott, majd a budapesti Kereskedelmi Akadémia hallgatója volt. Államtudományi államvizsgát tett és megszerezte a Kereskedelmi Akadémia oklevelét is. Tanulmányainak befejzése után közigazgatási szolgálatba lépett s közel húsz éven át mint szolgabíró s főszolgabíró működött Szolnok vármegyében. A törökszentmiklósi kerület 1901-ben munkapárti programmal képviselőjévé választotta meg. Öt éven át képviselte a kerületet, 1906-ban pedig visszatért közigazgatási szolgálatba s a tiszai középjárás főszolgabírája lett. Vármegyéje életében mindig rendkívül tevékenyen résztvett, úgyszintén egyháza életében is. A forradalmak idején üldözőbe vették, a kommunisták börtönbe is vetették. Fogságából szabadulva, résztvett a szolnoki ellenforradalom szervezésében, a vörös uralom bukása után pedig visszavonult tiszaderzsi birtokára gazdálkodni s akkor kapcsolódott újból az országos politikai életbe, amikor vármegyéje 1931-ben felsőházi taggá választotta. Kétévi felsőházi tagság után