1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Angyal László

118 grammal több ellenjelölttel szemben nemzetgyűlési képviselővé választotta. Egyike volt azoknak, akik a törvényhozásban elsőknek vetették fel a közegészségügyi, gyermekvédelmi és szociális problémákat. Az ő indítványára alakult meg az első állandó parlamenti közegészségügyi bizottság. 1924-ben a közegészségügy terén kifejtett munkássága elismeréséül egészségügyi főtanácsos lett. 1925-ben az Országos Takarékossági Bizottság tagjává nevezték ki. Az 1927. évi országgyűlésen is a bácsalmási kerületet képviselte, de 1928-ban, amikor a kormányzó az Országos Társadalombiztosító Intézet alelnökévé nevezte ki, lemondott mandátumáról. Orvos-alelnöki minőségében is állandóan közegészségügyi és szociális kérdésekkel foglalkozott s élénk publicisztikai tevékenységet is fejtett ki. Sok társadalompolitikai, tudományos és politikai cikke jelent meg a szaklapokban és napilapokban. 1935-ben a Nemzeti Egység Pártjának programjával újból jelöltséget vállalt a bácsalmási kerületben, amely ismét megválasztotta országgyűlési képviselővé. Ebben a ciklusban is állandóan sürgette a szociális problémák megoldását és mindvégig lelkes, megalkuvást nem ismerő harcosa maradt a keresztény nemzeti gondolatnak és a jobboldali világnézetnek. Ezt az irányt képviselte maradék nélkül mind a törvényhozásban, mind vármegyéjében. Választókerületének legtöbb községe, így Bácsbokod, Kunbaja, Madaras, Tataháza stb. díszpolgárává választotta s kerülete több községének hálás polgársága falurészeket és utcákat is nevezett el róla. A MOVE országos alelnöke s vármegyéje több MOVE szervezetének is elnöke, illetve díszelnöke. Az új ciklusban is gazdaságig közegészségügyi, gyermekvédelmi, szociális kérdésekkel kíván foglalkozni. Angyal László (Pécsvárad, Magyar Élet Pártja) 1898-ban született Pécsett. Római katolikus, nős, építészfelügyelő, szolgálatonkívüli állománybeli főhadnagy. A honvéd Ludovika Akadémiát végezte s mint tényleges tiszt a budapesti 1. honvédgyalogezred kötelékében ment a világháború idején olasz frontra. Több ütközetben vett részt 6 bátor magatartásáért megkapta a III. oszt. katonai érdemkeresztet, a bronz és az ezüst Signum Laudist a kardokkal. A háború után a József Műegyetem építészmérnöki és közgazdasági szakosztályát végezte el s 1922 óta az Első Dunagőzhajózási Társaság pécsvidéki kó'szénbányáinál működik, jelenleg mint építészfelügyelő. Tagja Baranya vármegye törvényhatóságának. Fáradhatatlan munkásságot fejtett ki és nagy eredményeket ért el az ipari munkásság nemzeti alapon álló egyesületekbe való tömörítése terén. Tagja a budapesti mérnöki kamarának és a Magyar Mérnök és Építészegyletnek. Külföldi tanulmányútjai