1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940.

Képviselőház - Az Országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Turchányi Imre

351 az Országos Színművészeti és Filmművészeti Tanácsnak, az Országos Magyar Sajtókamara igazgató választmányának, választmányi tagja a Magyar-Német Társaságnak s még sok más társadalmi és kulturális egyesületnek. Egyháza életében is odaadó munkásságot fejt ki, felügyelője a kisterenyei evangélikus egyházközségnek. Patronusa a Turul Szövetségnek, a Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Egyesületek Országos Központjának. Dr Turchányi Imre (Meghívott képviselő, Felvidéki Egyesült Magyar Párt) 1889-ben született Divékrudnón, Nyitra megyében. Római katolikus, nős, gyakorló ügyvéd. Családja a Divék-nemzetségből származó árpádkori ősi nemesi család. Középiskoláit Érsekújvárott végezte, majd a pozsonyi jogakadémiának és a budapesti tudományegyetemnek lett hallgatója. Budapesten avatták a jog- és államtudományok doktorává. Már egyetemi hallgató és ügyvédjelölt korában élénk részt vett a politikai és kulturális életben és mint ügyvédjelölt ügyészi megbízott volt. Diák korában életmentésért ezüst érdemkereszttel tüntették ki, mert egy huszárezred usztatögya'korlatánál saját élete veszélyeztetséével mentett ki egy hussárt. A világháborúban önként vonult be katonának és először a tüzérségnél szolgált, az olasz fronton Doberdónál. Itt megszerezte az összes legénységi vitézségi kitüntetéseket, az arany vitézségi éremmel együtt. Azután másfélesztendeig repülőtiszt volt és a háború végén egy Gotha-repülőszázadnak volt a parancsnoka. A világháború befejezése után mint egy különítmény parancsnoka vett részt a felvidéki rendcsináló akcióban. A Mátyusföldön katonai szervezője és vezetője volt a Szmrecsányi-Turchányi-féle csapatnak, amely a benyomuló csehekkel szemben kemény ellenállást fejtett ki. .Résztvett a vágsellyei csatában, amelynek végső sikerét csak a hírhedt Pogány József akadályozta meg. A csehek elfogták, hadbíróság elé állították és Érsekújvárott rövidúton halálra is ítélték, de időközben az ítélet végrehajtását felfüggesztették és az általános kegyelem során kiszabadult, de hosszabb házi internálásra ítélték. A nemzeti ellenállás idején élénk részt vett a politikai mozgalmakban, mint a magyar keresztényszocialista párt érsekújvári körzetének elnöke. 1929-ben a tartománygyűlési, majd a nemzetgyűlési választásokon jelölték, de a prágai parlamentbe csak 1935-ben jutott, mint szenátor és attól kezdve mint szenátor képviselte Prágában az Egyesült Magyar Pártot. A szenátus külügyi bizottságának egyetlen magyar tagja volt és számos beszédében éles bírálattal illette a csehek centralizáló törekvéseit. 1938 márciusában a szenátusban ő terjesz-