1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Az örökösjogú főrendi családok képviselői - Gróf Zichy Aladár
75 Nevezetesebb önálló munkái: Spekuláció és árképződés, A szocializmus ellen, Szerződésiünk Ausztriával, Agrárpolitikai észrevételek. 1929-fben „Emlékeim" címmel megjelent hatalmas munkája nagy feltűnést keltett és az egész sajtót foglalkoztatta. Mindig erősen konzervatív irányú 'politikus volt, beszédei a képviselőházban, majd a főrendiházban és legutóbb a felsőházban if ily irányúak voltak. A felsőházba az örökös jogú főrendi családok küldöttek be. Gróf Zichy Aladár 1864-tben született Nagylángon. Római katolikus, belső titkos tanácsos, volt miniszter. Fia néhai Zichy Nándor grófnak, a néppárt megalapítójának. Strassburgban és Innsbruckban hallgatta az egyetemet s a budapesti egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. A hallei gazdasági akadémiát is elvégezte, majd kétízben hosszabb tanulmányutat tett Európában. 1893-ban a főrendiház tagja lett, Nagykanizsa választotta meg elsőízben országgyűlési képviselővé 1896-ban néppárti programmal s e kerületet 1910-ig képviselte. 1903-ban Zichy János gróf lemondása után a néppárt elnöke lett. A Házban nagy feltűnést keltett felszólalásaival, melyekben az egyházpolitikai törvények revízióját, a katolikus szellemet s a nemzeti követelmények teljesítését követelte. Mint az 1905-ben megalakult ellenzéki szövetség tagja, egyik irányítója volt a nemzeti ellenállásnak. Az 1905—6-iki válság idején egyike volt annak az öt pártvezérnek is, akiket a király kihallgatásra hívatott. 1906-ban a koalíciós Wekerle-kormányban elvállalta a király .személye körüli miniszteri tárcát, melyet a kabinet lemondásáig töltött ibe. 1907-beii a király belső titkos tanácsossá nevezte ki. 1910-ben régi kerületében kisebbségben maradt, de nem sokkal később ugyancsak néppárti programmal megválasztotta a bodajki kerület. Résztvett a nemzeti munkapárt elleni küzdelmekben, ő is azok között volt, akik, amikor Désy Zoltánt elítélték, azonosították magukat Désy vádjaival. 1917nben az Esterházy- és Wekerle-kormányban ismét a király személye körüli miniszter lett, az utóbbi kormányban horvát-szlavón-dalmát miniszter is volt egyideig. Mindent elkövetett, hogy a horvát kérdés megnyugtató megoldáshoz jusson, Horv átország elszakadási törekvései azonban aibban az időben már anynyira megerősö dtek, hogy a bekövetkezett események et feltartóztatni ne m lehetett. A Bolsevizmus idején résztvett a szegedi ellenforradalmi mozgalomban, az aktív politikai élettől azonban visszavonult és hoszszú ideig kizárólag gazdaságának szentelte minden munkásságát. Megalakulása óta tagja a felsőháznak és egyik erőssége a legitimista politikának.
