1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Zsitvay Tibor

404 Amikor 1926 októberében a nemzetgyűlés egyhangúlag elnökévé választotta, minden társadalmi tisztségéről, az ügyvédi gyakorlatról is lemondott, az Államvasutak szolgálatából pedig mint igazgatóhelyettes-főügyész nyugalomba vonult. 1927-ben régi kerülete újból megválasztotta s az egyhangú bizalom ismét az országgyűlés elnöki székébe ültette. Miután a kecskeméti választást petícióval támadták meg, jelöltséget vállalt Rétságon is, ahol egyhangú mandátumot kapott s ezt tartotta meg. Pesthy Pál lemondása után, 1929 február 4-én nevezte k ia kormányzó igazságügyminiszterré. Súlyos viszonyok között, nehéz munkában töltött miniszterségéhez sok fontos törvény fűződik, így a katonai büntetőtörvénykönyv megalkotása, a korlátolt felelősségű társaságról és a csendes társról szóló törvény, amely modern, nagy jogalkotás. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénnyel gyorsította és nagy mértékben egyszerűsítette az igazságszolgáltatás menetét. Legszemélyesebb alkotása a bírói képesítési pótlékról szóló törvény s egyik fontos állomása volt működésének a kartelltörvény. Külön törvénnyel szabályozta a magyar magánjogi törvénytkönyv törvényhozási tárgyalását s ezzel nagy mértékben szolgálta a magánjogi kódex megvalósulását. A földbirtokrendezés befejezése végett szükséges rendelkezésekről szóló jogszabályok kiegészítése és sok más adósvédelmi jogszabály fűződik még nevéhez. Fontos reformot léptetett életbe a csődtömeggondnoki és vagyonfelügyelői kirendelések szabályozásával, ami régi kívánsága volt az ügyvédi karnak. A bolettatörvény, a gabonajelzálog, a határidő üzlet, a zöldhitel rendezése is nevéhez fűződik, általában igazságügyminisztersége a nehéz idők követelményeihez simuló korszerű reformok jegyében telt el. Sokat fáradozott az ügyvédi és közjegyzői kar érdekében, főiként nyugdíjintézeteik alátámasztására törekedett. 1931-ben nagy szótöbbséggel választották meg Kecskeméten, a rétsági kerületben pedig ismét egyhangú mandátumot kapott, erről azonban lemondott. Tárcáját megtartotta gróf Károlyi Gyula kormányában is, a Gömbös-kormány alakulásáig. Azután rövid időre visszavonult, 1934 folyamán azonban a miniszterelnök a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének kiépítését bízta rá. Működésének eredménye, hogy a legutóbbi általános választáson jelentékenyen gyarapodott a pártra leadott szavazatok száma s a párt növelte fővárosi mandátumait. A főváros budai választókerületében és Kecskeméten választották meg képviselőnek. A fővárosi törvényhatósági bizottság feloszlatása után valamennyi közigazgatási kerületben élénk választási agitációt kezdett, amelynek eredményeként a párt a legutóbbi törvényhatósági választáson elért szavazatainak számát megkétszerezte és bizottsági tagságainak száma is erősen megnövekedett. Az új fővárosi közgyűlésen mint a Nemzeti Egység Pártja fővárosi csoportjának vezére foglal helyet. Tulajdonosa az I. oszt. Magyar Érdemkeresztnek. Védnök-elnöke a Magyar Turista Szövetségnek. Az erdőtörvény tárgyalásakor kezdeményezésére iktatták törvénybe az úgynevezett „turista szakaszt", amely az erdőbirtokosok és a természetjárók érdekeit egyezteti össze s amellyel nagy hálára kötelezte a turista társadalmat. Védnöke az