1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz dr. Tóth András - Dr. Tóth Pál

386 vitéz dr Tóth András (Budapest III, Nemzeti Egység Pártja) 1892-ben született Negyeden, Nyitra vármegyében. Római katolikus, ügyvéd. Középiskoláit Kecskeméten végezte, a jogot a budapesti egyetemen hallgatta. 1913-ban bevonult egyéves önkéntesi szolgálatra és a háború kitörésekor Péterváradon volt tisztiiskolában. Ezredével a szerb harctérre, került « a sabáci ütközetben megsebesült. Karácsonykor hadnaggyá lépett elő és Szilveszter éjszakán újra a tűzvonalba indult. A Kárpátokba került és az Uzsokinszorosnál vívott harcokban újból megsebesült. Felgyógyulása után Bruckbá vezényelték gépfegyver-tanfolyamra s kiképzése után mint géppuskásszázadparancsnok ismét a szerb harctéré került. A Belgrád alatti harcokban balszemét elvesztette, hosszú ideig feküdt betegen és többé nem került vissza a harctérre. A forradalom idején a hadirokkantak mozgalmaiban jutott szerephez, a kommunizmus alatt azonban, mini megbízhatatlant, a hadirokkantaik egyletéből kitették. 1922-ben letette az ügyvédi és bírói vizsgát és megnyitotta a fővárosban irodáját. Hivatása mellett azóta is állandóan résztvesz a jobboldali mozgalmakban, főként a Frontharcos Szövetség megszervezésében és fejlesztésében tevékenykedett és így kapcsolódott be a politikai életbe is. Elnöke a székesfőváros VIII. kerületi frontharcos csoportja választmányának s elnöke a Józsefvárosi Iparosok és Kereskedők Egyesületének is. Tagja a székesfőváros törvényhatósági, bizottságának. Dr Tóth Pál (Szarvas, Nemzeti Egység Pártja) 1887-ben született Szarvason. Evangélikus, orvos. A budapesti egyetemen 1910-ben avatták az orvostudományok doktorává. Szülőhelyén folytatott orvosi gyakorlatot s 1914-ben ügyvezető községi orvossá választották meg. A világháborúban mint ezredorvos teljesített szolgálatot, meg is sebesült s több kitüntetést szerzett. Az összeomlás után 1918 októberében elnöke lett a szarvasi nemzeti tanácsnak, tisztéről azonban 1919 februárjában lemondott és sem a Károlyi-uralom, sem a román megszállás idején politikai szerepet nem töltött be. 1925-ben községi ügyvezető-főorvos lett, egy év múlva pedig a szarvasi kerület a hivatalos jelölttel szemben egységespárti programmal nagy szótöbbséggel megválasztotta képviselőjének. Azóta a