1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Teleki János

379 az Államvasutak szolgálatába lépett s 1925-ben főügyész, egy évre rá pedig igazgató-helyettes lett. A kormányzó 1929-ben a közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a kormányfőtanácsosi címmel tüntette ki. 1933 júliusában az igazságügyminisztériumba hívták meg adminisztratív államtitkárnak s az ott töltött majdnem két évi működése idején főként magánjogi, igazságügyi szervezeti és ügyvédi kérdésekkel s a kincstári jogügyi igazgatás reformjával foglalkozott s minisztere mellett kivette részét azokban a törvényalkotásokban, amelyek működésériek erre az idejére estek. 1935. márciusában a vallás- és közoktatásügyi minisztérium politikai államtitkárának nevezték ki s mint a miniszter helyettese a protestáns egyház ügyein kívül főként művészeti kérdésekkel foglalkozik. Széleskörű szakirodalmi működést fejt ki, sok cikke és tanulmánya jelent meg a szaklapokban és a napilapokban. Egyháza életében is előkelő szerepet tölt be s működésében mindig a felekezeti béke megóvására törekedett. Főgondnoka a budapesti fasori református egyházközségnek, tanácsbírája a budapesti református egyházmegyének s igen tevékenyen részt vesz életükben. Elnöke a Bethlen Gábor Szövetségnek, tagja az Országos Kaszinónak, az Országos Nemzeti Clubnak s még más egyesületben visel vezető tisztséget. Gróf Teleki János (Regőce, Nemzeti Egység Pártja) 1892-ben született Koltón, Szatmár vármegyében. Római katolikus, földbirtokos, a MATEOSz elnök-vezérigazgatója. Kalocsán és Brassóban járt középiskolában, utána a bécsújhelyi katonai akadémiát végezte el kitüntetéssel. Katonai szolgálatát a volt 13-ik Jászkun huszárezrednél kezdte meg. A világháborúban előbb az orosz, majd a román és az olasz harctéren küzdött. Kétízben könnyebben, egyszer súlyosan sebesült s emiatt 1918-ban kilépett a hadsereg kötelékéből. Miután szatmármegyei és bácskai birtokainak nagyrészétől a megszállók megfosztották, 1920-ban a Magyar Általános Takarékpénztár szolgálatába lépett s a bankhivatalnoki ranglétra minden fokát megjárva, 1927-ben már osztályvezető-igazgató volt. Már ekkor igen behatóan foglalkozott gazdasági, főként közlekedéspolitikai kérdésekkel, s igen széleskörű publicisztikai tevékenységet is folytatott ebben az irányban, úgyhogy amikor 1932-ben a bank kötelékéből kivált és kiváló szervező erővel és hozzáértéssel életre keltette a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetségét már az ország egyik kiváló gazdasági, főként közlekedésügyi szakemberének hírében állott. A MATEOSz megszervezésével úttörő munkát végzett. Minden állami támogatás és banktőke nélkül építette ki ezt a rendkívül fontos és nagyarányú intézményt, amely az államvasutak-