1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Szurday Róbert

375 a pártból kilépett, a Gömbös-kormány megalakulása után azonban, mint a Nemzeti Egység Pártja elnökének, az ő vezetésével kezdődött meg az az óriási szervező munka, amely az ország minden városában és községében megalapította a helyi pártszervezeteket. Mint pártelnök végigjárta az országot és 1935-ben ismét a választási mozgalom legfőbb irányítója volt. Az új képviselőház csaknem egyhangúan választotta meg elnökének. Székfoglalójában a házszabályok rigorózus értelmezésének alapjára helyezkedett a tanácskozások rendjének érdekében. Egyháza világi életében ifjú kora óta kiveszi részét; 1904-ben választotta meg elsőnek a cserhátsurányi evangélikus egyház felügyelőjévé. Majd a balassagyarmati evangélikus egyház édesatyja mellé másodfelügyelőnek választotta, azután az alsóesztergályi egyház, a lucfalvi, később a nagybörzsönyi, majd utóbb a bányai kerülethez tartozó pesterzsébeti s végül 1929. év nyarán az orosházai egyház felügyelője, 1930. év tavaszán pedig a dunáninneni evangélikus egyházkerület egyhangúlag megválasztott felügyelője lett. 1931. év tavaszán a balassagyarmati evangélikus egyház édesatyjának, néhai Sztranyavszky Gézának örökébe választotta meg felügyelőjének. Szurday Róbert (Budapest II, Nemzeti Egység Pártja) 1877-ben született Budapesten. Római katolikus, kereskedelmi főtanácsos, a Magyar Pamutipar rt. alelnök-vezérigazgatója. Önkéntesi éve után, amelyet a volt 13. közös huszárezredben teljesített, Mühlhausenben a textilmérnöki főiskolán fejezte be szaktanulmányait. Utána több külföldi cég és tengerentúli vállalat szolgálatába lépett. Liverpoolban, Newyorkban és New-Orleansban dolgozott s főként a nyerspamutot tanulmányozta. Tizennégyhónapos földkörüli út után, 1900-ban átvette a Magyar Pamutipar rt. vezetését, amely irányítása alatt az ország egyik legnagyobb iparvállalatává fejlődött. A háború alatt a kormány megbízásából vezető szerepe volt a textilipari kérdésekben. Több nagy háborús alakulat élén állott. Vezette a Magyar Szent Korona Országainak Pamutközpontja rt.-t. A közös hadügyminisztériumban ő képviselte a magyar ipar érdekeit s a kormány megbízásából tagja volt a Deutsch-Österreichisch-Ungarische Einkauf svereinigungnak, úgyszintén az Europäische Handelsgesellschaftnak is. Mint a Statisztikai Hivatal pamutszakosztályának elnöke kereskedelmi főtanácsos lett. 1917-ben II. Vilmos császár a német vaskereszttel tüntette ki, 1934-iben pedig az osztrák szövetségi elnök a nagy osztrák érdemkeresztet adományozta neki. Tulajdonosa a magyar, az osztrák és a német háborús emlékéremnek és még több más kitüntetésnek. A gazdasági életben előkelő és tekintélyes szerepet tölt