1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz dr. Scheftsik György
361 vitéz dr Scheftsik György (Jászladány, Nemzeti Egység Pártja) 1892-ben született Szolnokon. Római katolikus, vármegyei főlevéltáros. A középiskolát részben külföldön, részben szülővárosában és Sopronban végezte, utána a gráci kereskedelmi akadémián szerzett oklevelet. A világháború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra és, szabadság nélkül majdnem két évet töltött a harctéren. A Bruszilov-offenzíva alkalmával orosz hadifogságba került, ahonnan 1918 tavaszán sikerült megszöknie. Másodízben a francia frontra küldték s ott Verdun alatt küzdött az összeomlásig. Többízben megsebesült, sok háborús kitüntetést kapott. Az összeomlás után a szolnoki gyalogezred géppuskásszázadának parancsnoka volt. Századával ellenszegült a kommunisták hatalmi törekvéseinek, mire letartóztatták. 1919 május elsejéig volt fogságban, akkor hozzá hű legénysége szabadította ki. Az ellenforradalom élére állt s három napon át tartó élethalálküzdelem után, melyben a terrorcsapatok győzedelmeskedtek, legénységének megmaradt részével a Tiszántúlra menekült, ahol román fogságba esett. Sikerült megszöknie és szolgálattételre jelentkezett a Szegeden alakuló nemzeti hadseregnél, amelynek megszervezésében sok érdemet szerzett. 1920-ban a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, majd a Vitézi Rend széktartója lett. 1921-ben szolgálatonkívüli viszonyba való helyezését kérte és befejezte a Pázmány Péter egyetemen jogi tanulmányait. 1923-ban vármegyei jegyzőnek választották meg s azóta Szolnok vármegye és Szolnok város társadalmi életében jelentős szerepet játszik. 1930-ban feltűnést keltő körlevelet intézett a törvényhatósági bizottság tagjaihoz, amelyben az akkori kormányzat hátrányos tevékenységére való hivatkozással, a magyar közélet irányváltozásának szükségességét hangsúlyozta. 1932-ben a Nemzeti J Egység Pártja szol nok i titkára lett s ugyanebben az évben megindította a Nemzeti Jövőnk című politikai lapot is, amelynek hasábjain a magyarság nemzeti, kulturális és gazdasági célkitűzéseiért és a Tiszavidék sajátos érdekeiért harcolt. Amikor 1933-ban vármegyei főlevéltárossá választották, első dolga volt, hogy a megye régi vágyát teljesítve, Jász-Nagykún-Szolnok vármegye monográfiáját Összeállítsa. Az irodalom és művészet problémái iránt élénken érdeklődik. Egyik kezdeményezője s egyben ügyvezető elnöke a „Tanya" Irodalmi Társaságnak, amely a Középtiszavidék íróit és művészeit egyesíti. „Vitéz nagybányai Horthy Miklós" és „Jász-Nagykún-Szolnok vármegye nemes családai" című történeti és családtörténeti tanulmányai széles körökben feltűnést keltettek. Országos alelnöke a Fronharcos Szövetségnek.
