1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz báró Roszner István

355 szénbányászatnál volt, majd a Borsodi Szénbányák rt. sajószentpéteri és rudolftelepi üzemeinek vezetője lett. A világháborúban rövid ideig az olasz harctéren mint tartalékos hadnagy teljesített szolgálatot, később szolgálati okokból felmentették. Tagja Borsod vármegye törvényhatósági bizottságának és élénk részt vesz a megyei életben. Mint elnök a Nemzeti Egység Pártja sajószentpéteri kerületének szervezkedési mozgalmát irányította. Dessewffy Aurél visszalépése után vállalt jelöltséget. Kerületében igen népszerű, amit bizonyít az is, hogy az 1935. évi választáson övé volt a legnagyobb szótöbbségű mandátum. Ipari kerülete, amelyben négy gyár és tizennégy bányaüzem van, 9500 szótöbbséggel választotta meg radikálispárti jelölttel szemben. vitéz báró Roszner István (yasvár, Nemzeti Egység Pártja) 1896-ban született Máramarosszigeten. Földbirtokos, aranysarkantyús vitéz. Atya, dr Roszner Ervin báró fiumei kormányzó és a király személye körüli (miniszter volt. A gimnáziumot Budapesten végezte, majd a pólai tengerészeti akadémiára vétette fel magát, de három év után átlépett a lovassági kadettiskolába és innen a volt közös 13-as_jászkún huszárezredhez került. A harctéren csakhamar kitüntette magát bátor és vitéz magatartásával. 1916 augusztusában, Bruszilov offenzívája idején a megtizedelt és visszaözönlő csapatokat 25 önkénít jelentkező huszárral megállította és ellentámadásra vitte. A kézitusában azonban súlyosan megsebesült és két hét múlva ballábát tőből le kellett vágni. Haditótéért a király táviratilag tüntette ki a katonai érdemkereszttel, a német parancsnokságtól pedig a vaskeresztet kapta. IV. Károly király koronázásakor aranysarkantyús vitézzé ütötte. A katonai pályát azonban ott kellett hagynia, visszavonult atyja telekesi birtokára s a gazdaságnak szentelte magát. Birtokát a bolsevizmus idején kömmunizálták, de a néphangulat nyomása alatt kénytelenek voltaik kezében hagyni a birtok vezetését. Az ellenforradalom szervezésében is résztvett, amiért letartóztatták. A vád'biztos halált kért fejére. Közben azonban megbukott a kommün és 300 főből álló fegyveres csapatával a Hegyháton megindította a tisztogató munkát. 1922-ben a kormányzó vitézzé avatta, atyja pedig telekesi birtokából a 350 holdas pálpusztai részt mint vitézi birtokot ajánlotta fel számára. Azóta saját gazdaságát vezeti. A tanulásnak és munkának szentelte életét s rövidesen nemcsak mint gazda, hanem mint szakíró is kiemelkedett. Eleinte a Köztelekben é3 a Budapesti Hírlapban írt mezőgazdasági cikkeket, majd Magyarországon és Németországban gazdasági szakelőadásokat tartott. 1926 nyarán megindította a zöldmező-mozgalmat, amely azóta egész Magyar23*