1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Petrovácz Gyula - Peyer Károly
341 Petrovácz Gyula (Budapest III, Keresztény Gazdasági Párt) 1877-ben született Óbeeséin. Római katolikus, komiányfőtanácsos, építészmérnök, felső-építőipariskolai tanár. A gimnáziumot Kalocsán, a műegyetemet pedig Budapesten végezte. Építészeti tanulmányútjai során bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Közel ö'tlven templomot épített az országban és a fővárosiban. Az egyházi építkezések és a katolikus közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a pápa a Szent Szilveszter-rend parancsnoki középkeresztjével tüntette ki. Eleinte csak községi politikával foglalkozott a fővárosban, mint a keresztény községi párt egyik legagilisabb tagja. 1923-ban a budapesti III. választókerületben megüresede'Jt mandátumot, mint pótképviselő, ő kapta meg a parlamentben. Intranzigens jobboldali meggyőződése miatt sok szóváltása és összetűzése támadt a szociáldemokratákkal. Tagja az Országos Középítési Tanácsnak és sok szakegyesület választmányának és igazgatóságának. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja. Rendkívül nagy szerepet játszik a keresztény társadalmi egyesületekben, amelyekben ugyancsak tisztségeket visel. Elnöke a Vakokat Gyámolító Egyesületnek, a Hermiaiamezői Római Katolikus Egyház^ községnek és az Iparoktatási Tanárok Országos Egyesületének. Igazgatója a Képzőművészeti Társulatnak. Az új országgyűlésbe, immár negyedszer, a budapesti III. választókerület küldötte be a Keresztény Gazdasági Párt lajstromán. Peyer Károly (Budapest II, Szociáldemokrata Párt) 1881-ben született Városlődön. Római katolikus, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács főtitkára. Négy középiskolát végzett, utána szülei géplakatos tanoncnak adták. Budapesti gépgyárakban dolgozott s mint bizalmi férfiú, később pedig mint a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára, tevékeny részt vett a munkásmozgalmakban. 1906-ban az Általános Munkásbetegsegélyző Pénztár tisztviselője, majd a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára lett, 1911-ben pedig a Szakszervezeti Tanács választotta meg titkárának. Ö teremtette meg a bányamunkások azóta, erősen kiépült szervezetét. A pártmozgalomban hosszú idők óta vezetőszerepet visz, régóta tagja a pártvezetőségnek. A kommün után a rövid életű Peidlkormány belügyminisztere volt, majd a koncentrációs kormány nép-