1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Petrovácz Gyula - Peyer Károly

341 Petrovácz Gyula (Budapest III, Keresztény Gazdasági Párt) 1877-ben született Óbeeséin. Római katolikus, komiányfőtanácsos, építészmérnök, felső-építő­ipariskolai tanár. A gimnáziumot Kalocsán, a műegyetemet pedig Budapesten végezte. Építé­szeti tanulmányútjai során bejárta Ausztriát, Németországot, Olaszországot, Franciaországot és Angliát. Közel ö'tlven templomot épített az országban és a fővárosiban. Az egyházi építkezé­sek és a katolikus közélet terén szerzett érdemei elismeréséül a pápa a Szent Szilveszter-rend pa­rancsnoki középkeresztjével tüntette ki. Eleinte csak községi politiká­val foglalkozott a fővárosban, mint a keresztény községi párt egyik legagilisabb tagja. 1923-ban a budapesti III. választókerületben meg­üresede'Jt mandátumot, mint pótképviselő, ő kapta meg a parlament­ben. Intranzigens jobboldali meggyőződése miatt sok szóváltása és összetűzése támadt a szociáldemokratákkal. Tagja az Országos Köz­építési Tanácsnak és sok szakegyesület választmányának és igazgató­ságának. A székesfőváros törvényhatósági bizottságának örökös tagja. Rendkívül nagy szerepet játszik a keresztény társadalmi egyesületek­ben, amelyekben ugyancsak tisztségeket visel. Elnöke a Vakokat Gyámolító Egyesületnek, a Hermiaiamezői Római Katolikus Egyház^ községnek és az Iparoktatási Tanárok Országos Egyesületének. Igaz­gatója a Képzőművészeti Társulatnak. Az új országgyűlésbe, immár negyedszer, a budapesti III. választókerület küldötte be a Keresztény Gazdasági Párt lajstromán. Peyer Károly (Budapest II, Szociáldemokrata Párt) 1881-ben született Városlődön. Római ka­tolikus, a Magyarországi Szakszervezeti Tanács főtitkára. Négy középiskolát végzett, utána szülei géplakatos tanoncnak adták. Budapesti gépgyárakban dolgozott s mint bizalmi férfiú, később pedig mint a Vas- és Fémmunkások Szö­vetségének titkára, tevékeny részt vett a mun­kásmozgalmakban. 1906-ban az Általános Mun­kásbetegsegélyző Pénztár tisztviselője, majd a Vas- és Fémmunkások Szövetségének titkára lett, 1911-ben pedig a Szakszervezeti Tanács választotta meg titká­rának. Ö teremtette meg a bányamunkások azóta, erősen kiépült szer­vezetét. A pártmozgalomban hosszú idők óta vezetőszerepet visz, régóta tagja a pártvezetőségnek. A kommün után a rövid életű Peidl­kormány belügyminisztere volt, majd a koncentrációs kormány nép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom