1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Dr. Lányi Márton

309 kapcsolódott bele a politikai életbe. 1929 januárjában időközi választás során jutott mandátumhoz egységespárti programmal a királyhelimeci kerületben, amely azután 1931-ben és 1935-ben újból megválasztotta. A képviselőház külügyi bizottságának elnöke. Dr Lányi Márton (Tótkomlós, Nemzeti Egység Pártja) 1882-ben született Barcstelepen, Somogy vármegyében, régi szepesmegyei nemesi családból. Evangélikus, ügyvéd, nyugalmazott főispán. A budapesti egyetemen végezte jogi tanulmányait s 1906-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1905-ben mint aljegyző a budapesti törvényszéknél működött. Az ügyvédi diploma megszerzése után albírónak, majd törvényszéki bírónak nevezték ki és berendelték szolgálattételre az ítélőtáblához. Innen a Kúriához, majd az igazságügyminisztériumba került, ahol a törvényelőkészítő osztályban működött. 1917-ben Versec város főispánjává nevezték ki. Egy év alatt teljesen rendbehozta az eladósodott város anyagi ügyeit s szociális és kulturális téren is eredményes munkásságot fejtett ki. Amikor a forradalom kitört s a azerb megszálló csapatok bevonultak, helyén maradt. A megszálló csapatok parancsnokának tiltakozó jegyzéket adott át, amelyben hivatkozva a Diazféle megegyezésre, rámutatott a megszállás jogosulatlan voltára. Bátor és hazafias magatartásáért a szerbek üldözőbe vették, úgy, hogy menekülnie kellett. 1919 elején Budapesten ügyvédi irodát nyitott. Főként birtok és örökösödési ügyekben dolgozott, az utolsó évtizedben pedig unint a petíciós ügyek specialistája tette ismertté nevét. 1922-ben egységespárti programmal jelöltséget vállalt a biharmegyei kerületben, de kisebbségben maradt. A tótkomlósi választókerület először 1931-ben választotta meg egységespárti programmal képviselőnek és legutóbb ismét megtisztelte bizalmával. Résztvesz minden hazafias és társadalmi mozgalomban. Ügyvezető elnöke az Általános Közjótékonysági Egyesületnek, társelnöke a magyar Reviziós Ligának, igazgatóválasztmányi tagja a Magyar Jogászegyletnek, igazgatósági tagja a Magyar Nemzeti Szövetségnek s még sok társadalmi egyesületben visel tisztséget. Jelentős irodalmi és publicisztikai munkásságra tekint vissza. A szakirodalomban is ismertté tette nevét. Kiemelkedő nagyobb önálló munkái: A Magyar Magánjog Kézikönyve, A végrehajtási törvény reformja. Az ő munkája a döntvénytár magánjogi része s a Codex Hurigâ'ricus három első kötete. Résztvett a Perenkívüli Mintatár s a Perésirat Mintatár szerkesztésében. Ezenkívül száznál több jogi, társa*dalmi és szociálpolitikai tanulmánya jelent meg.