1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - vitéz Kozma Miklós

301 megvált és a váci kerület az egységes párt programmjával képviselővé választotta. Többízben méltatta a Házban az utolsó tíz év kultúrpolitikáját és feltűnt a szovjetkérdésről mondott nagyszabású beszéde is. Tudományos és kultúrpolitikai téren szerzett érdemei elismeréséül a Corvin-koszorúval tüntették ki. Elnöke a Magyar Pedagógiai Társaságnak, a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Felsőoktatásügyi Egyesületnek, a Budapesti Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a Budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet igazgató-tanácsának. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és osztályelnöke. Rendes tagja a Kisfaludy Társaságnak, tiszteleti tagja a Petőfi Társaságnak, a Filológiai Társaságnak, az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek, a Magyar Tanítóképzőintézeti Tanárok Egyesületének és a Katolikus Középiskolai Tanáregyesületnek. Tudományos munkássága igen széleskörű. Főbb munkái a következők: Psychológia és energia (1907); A psychológia és logika elemei (1911, kilencedik kiadás 1931) ; Elemi psychológiai kísérletek (1911). Okság és törvényszerűség a psychológiában (1911); Történelem és psychológia (1913); A lelki élet (1917—19); Kultúrpolitikánk irányelvei (1921); Bevezetés a tudományos gondolkodásba (1922) ; Történetfilozófia (1924) ; A magyar filozófia fejlődése (1927); A magyar művelődés eszményei 1777-től 1848-ig (1927) ; Kultúra és politika (1927) ; Az elszakított magyarság közoktatásügye (1927); Nemzet és kultúra (1930); Magyar filozófusok (1930) ; Az államcélok elmélete és a kultúrpolitika (1931); Az államférfi (két kötet), A kultúra válsága (1934). Több munkája jelent meg angol, német, olasz és finn nyelven. vitéz Kozma Miklós (Szombathely, Nemzeti Egység Pántja) 1884-ben született Nagyváradon. Római katolikus, belügyminiszter. Fia leveldi Kozma Ferenc nyugalmazott tábornoknak, aki Bárd Miklós költői névvel régóita előkelő helyet tölt be a magyar irodalomban. A Ludovika Akadémián 1904-ben avatták huszárhadnaggyá. Katonai szolgálata mellett 1911-ben letette a középiskolai érzettségit, majd a budapesti egyetemen a jogi alapvizsgákat is. A világháborúban 44 hónapon át az orosz és olasz fronton teljesített harctéri szolgálatot, századparancsnok, majd a 16. hadtestparancsnokság kombinált lovas portyázó osztályának parancsnoka, végül ezredsegédtiszt volt. A zalesczykii csatában ároknyárstól a lábán megsebesült s három hónapig vérmérgezésben feküdt. Háromízben tüntették ki a katonai Signum Laudis-íszal. Tulajdonosa a III. osztályú katonai érdemkeresztnek, a i.