1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Ivády Béla

289 tották. Előadója volt a kivételes hatalomról szóló és a koronázási törvényjavaslatnak. 1917-ben lemondott «mandátumáról, de 1918 júniusában Sászsebesen újból megválasztották. Mint a rutén ügyek szakértője tagja volt a magyar béfcedelegációnak, 1921 szeptemberében pedig a genfi népjogvédelmi tanácskozás előadója volt. A nagykárolyi kerület 1922-ben egységespárti programmal nemzetgyűlési képviselőnek választotta meg s a legutóbbi választásokig ennek a kerületnek mandátumával minden országgyűlésnek tagja volt. Ő volt az előadója a felsőházi reformnak és a koronaőri javaslatnak. A tudományos irodalmat sok értékes munkával gyarapította. Nagyobb munkái: Az újkori alkotmányfejlődés elemei (1898); Az anjoukori társadalom és az adózás (1900) ; A szerződési jog az Árpádok korában (1904) ; A magyar társadalom és az állam szervezése a honfoglaláskor (1908) ; Bevezetés a magyar jog történetébe (1910) ; A Quadripartitum közjogi interpolációi (1931); A szakfolyóiratokban sok tanulmánya és értekezése jelent meg. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Elnöke a Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségének, tagja a Magyar Jogász Egylet és a Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának s az Országos KongruaTanácsnak. Tulajdonosa a II. osztályú Magyar Érdemkeresztnek. Ivády Béla (Pásztó, Nemzeti Egység Pártja) 1873-ban született Fólyán, Temes vármegyében. Római katolikus, nyugalmazott földművelésügyi miniszter, ivádi földbirtokos. Középiskolai tanulmányait Sopronban és a budapesti piarista gimnáziumban végezte, Berlinben és Parisban folytatott jogi tanulmányokat, majd a budapesti tudományegyetemen jogi és államtudományi államvizsgát tett. Hosszabb külföldi tanulmányút során bejárta egész Európát és volt Afrikában is. 1896-ban a földművelésügyi minisztérium szolgálatába lépett és a háború kitöréséig ott működött, előbb a közgazdasági, később a mezőrendőri, azután a tagosítással és az úrbéri birtokrendezéssel foglalkozó osztályokban. A háború kitörése után az Országos Gazdasági Bizottságba rendelték be szolgálattételre és annak helyettes vezetője lett. Még a háború alatt, «mint a gabonaosztály főnöke, a közélelmezési minisztériumba került, majd mint közélelmezési kormánybiztos több vármegyében vezette a gabonarekvirálást. A forradalom kitörése után visszatért a földművelésügyi minisztériumba és mint helyettes államtitkár képviselővé választásáig a minisztérium fogalmazói karának volt tagja. A kommunizmus bukása oitán a szocializált gazdaságok felszámolásával hízták meg. Az 1900. évi ínségakció lebonyolítása körül szerzett érdemeiért királyi elismerésben «részesült, 1907-ben császári és királyi kamarás lett, 19