1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A képviselőház - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Beniczky Elemér

219 és ötven hónapot töltött a harctéren. Több kitüntetésben részesült. Kevéssel az összeomlás előtt jött haza s már a K árolyi­uralom idején fegyveres ellenforradalmi gárdá t szervezett Eb^en^zTdőben kapcso­lódott be a jabboldalT'politikai mozgalmakba. A bolsevizmus. kitöré­sének második napján elfogták, halálra is ítélték, de sikerült elmene­külnie s az ellenforradalmi kormány képviselőjénél Bécsben jelent­kezett. Nagy része volt a tiroli és svájci parasztok felfegyverzésében, ami voltaképpen elejét vette Ausztriában a kommün kitörésének. A kommün bukása után a munikásbiztositó pénztár átszervezéséivel bízták .meg s miniszteri tanácsosi címmel a pénztár igazgatója lett. Ebből az állásából hívta meg a Huszár-kormány a népjóléti miniszté­rium adminisztratív államtitkárának. A Simonyi Semadam-kormány­ban a népjóléti tárcát vette át s mindkét Teleki-kormánynak is nép­jóléti minisztere volt. Energikus állásfoglalásának nagy része volt abban, hogy az Államvasutak nem kerültek francia kézre. A minisz­tertanács egyhangú határozatából ő írta alá a trianoni békeszerző­dést. Mind a két nemzetgyűlésnek tagja volt s a keresztény nemzeti egyesülés vezetői közé tartozott. Élénk publicisztikai munkásságot is fejtett ki, főszerkesztője volt az annakidején alakult Nép című jobboldali napilapnak. 1924-ben kilépett a kormánytámogató Wolff­pártból, mert úgy vélte, hogy a kormány letért a keresztény nemzeti alapról. 1926-ban visszavonult az aktív politika élettől, de fenn­tartotta à politikád körökkel összeköttetését. A Gömbös-kormány meg­alakulásakor teljes erővel a Nemzeti Egység Pártja mellé állt s nagy érdemeket szerzett a párt budai szervezetének kiépítésében. Beniczky Elemér (Pétervására, Nemzeti Egység Pártja) 1872-ben született Egercsehiben, Heves megyében. Római katolikus, földbirtokos. Gim­náziumi tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban, jogi tanulmányait pedig Grác­ban és Budapesten végezte s állattudományi ; államvizsgát tett. Ezután Heves vármegye tisz­teletbeli aljegyzőjévé nevezték ki, később pedig szolgabíró, majd tiszteletbeli főszolgabíró lett. 1902-ben lemondott hivataláról és visszavonult ' birtokára gazdálkodni. Megalakította az eger­csehii hitelszövetkezetet és tevékeny részt vett az Egercsehi Kő­szénbánya megalapításában is. 1906-ban a pétervásári kerület füg­getlenségi és 48-as programmal egyhangúlag képviselővé válasz­totta, 1910-ben azonban kisebbségben maradt a választásokon s azóta csak a megyei életben vett tevékeny részt. A proletárdikta­túra idején a kommunisták elfogták és fogságra vetették. 1932-ben Heves vármegye felsőházi póttagjává választotta. Elnöke a péter­vásári járási .mezőgazdasági bizottságnak, elnöke az északi Tarna­völgyi Vízitársulatnak, tagja Heves vármegye kisgyűlésének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom