1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A Kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Weiss Fülöp - Báró Wlassics Gyula

172 működését s egymásután jelent meg: „Bűnkísérlet és bevégzett bűncselekmény", valamint „Tettesség és részesség tana" című hatalmas jogi műve, két egyenként 700 oldalnál is terjedelmesebb monográfia. E két munkájával az Akadémia Sztrókay díját nyerte el. A „Strafgesetzgebung der Gegenwart" című munkába a magyar büntetőjogi rész megírására ugyancsak ő kapott megbízást. „Hazánk és a büntetőjog fejlődése" című munkáját több külföldi nyelvre lefordították. Nagyobb tanulmányt írt Deák Ferencről s ő rendezte sajtó alá a haza bölcse válogatott beszédeit is. Publicisztikai működését az Akadémia a Bródy-díjjal tüntette ki. Tudományos érdemeinek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadéma már 1885-ben levelező, később rendes és tiszteletbeli tagjává választotta. Az Akadémiának egyideig másodelnöke volt, jelenleg igazgató-tanácsának is tagja. 1895-ben a Bánffy-kabinetben kultuszminiszterséget vállalt s az országgyűlés két háza előtt az egyházpolitikai törvényeket nagy felkészültséggel és eréllyel képviselte. Tárcáját megtartotta a Széli-, majd a Khuen-Héderváry-kormányban is. Négy cikluson át a csáktornyai kerület, 1905-ben pedig Pécs város mandátumával került be a Házba. Nyolc évet meghaladó minisztersége joggal nevezhető a kulturális reformok korszakának. Minisztersége után újra elfoglalta egyetemi katedráját, de 1906-ban, Wekerle Sándor utódaként a közigazgatási bíróság elnökévé nevezte ki a király. A közigazgatási bíróság hatáskörét az ő elnöksége alatt terjesztették ki fontos alkotmányjogi kérdések eldöntésére is. A régi főrendiházban hivatala alapján foglalt helyet. 1918 június hó 22-én IV. Károly király a főrendiház elnökévé nevezte ki. Az ő nagy érdeme, hogy a főrendiház 1918 november 16-án tartott ülésében a képviselőház feloszlatását tudomásul véve, üléseit csak berekesztette, de magát — az akkori kormány kívánsága ellenére — fel nem oszlatta. Nemzetközi jogi dolgozatai nagy érdeklődéssel találkoztak s széleskörű feltűnést keltettek, igen sok közülük francia és német nyelven is megjelent. Széleskörű nemzetközi jogi tudása s elismert bírói tekintélye alapján a hágai állandó választott bíróságnak is tagja lett. A Magyar Tudományos Akadémia, amidőn nagydíjával tüntette ki, a háború alatt és a békekötést követő években kifejtett nagyjelentőségű nemzetközi jogi munkásságát is jutalmazni akarta. Tevékenyen résztvett a felsőházi törvény előkészítésében s mikor a felsőház megalakult egyhangúlag elnökévé választották meg, s e tisztét 1935 áprilisáig töltötte be, amikor magas korára való tekintettel újabb megválasztását elhárította magától. A kormányzó 1926-ban az elsők között adományozta neki a Magyar Érdemkereszt nagykeresztjét, 1932-ben pedig, amikor nyugalomba ment, a felsőház örökös tagjává nevezte ki. A Lipót-rend nagykeresztese. Tulajdonosa a Corvin-láncnak és sok bel- és külföldi kitüntetésnek.