1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választett felsőházi tagok - Réti István

133 Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara életében is vezető szerepet vitt s nagy érdemeket szerzett a szikes talaj javítása, a tanyakérdés és a vízlecsapolás megoldása körül. 1932 februárjától a gróf Károlyi­kormány földművelésügyi minisztere volt s az ő nevéhez fűződnek a mezőgazdaságnak nyújtott kedvezmények, a gabonajegy bevezetése, földadócsökkentés és részbeni elengedés, a közmunkaváltság csök­kentése és egyéb adókedvezmények. Sokat fáradozott a mezőgazda­sági kivitel elősegítése érdekében úgy az osztrák, mint a német­magyar gazdasági tárgyalások során. A kormányzó érdemeinek elis­meréséül 1926-ban a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet a csil­laggal adományozta neki, 1932-ben pedig az I. osztályú Magyar Érdemkereszttel tüntette ki. Örökös tagja Csanád^Arad-Torontál vármegye törvényhatósági bizottságának. Elnöke a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamarának, alelnöke az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek. Világi felügyelője a csanád-csongrádi evangélikus esperességnek. Réti István (A Képzőművészeti Főiskola választottja) 1872-ben született Nagybányán, Szatmár vármegyében. Római katolikus, a Képzőművé­szeti Főiskola tanára. A középiskolát Nagybá­nyán végezte, utána a Budapesti Mintarajz­iskolába iratkozott be művésznövendéknek, 1891-től pedig két éven át Münchenben Hollósy Simon festőiskolájában tanult. 1893-ban Pa­risba ment a Julian Akadémiára. Ebben az évben állította ki a budapesti Műcsarnok téli tárlatán első képét, a „Bohémek karácsonyáét, amelyet megvásároltak a múzeum számára. A következő képei közül is mintegy hat-hét állami tulajdonba került s több kitüntetést és érmet kapott úgy itthon, mint külföldön. 1906-ban a kétévi római tartózkodással egybekötött Fraknói-díj nyertese volt. 1896-ban Hol­lósy Simonnal és társaival megalapította a nagybányai festőkolóniát, majd 1902-ben a nagybányai „Szabad iskolát", amelynek egyik tevé­keny vezetője maradt 1927-ig, még a román uralom alatt is. 1913-ban meghívást kapott a Képzőművészeti Főiskolára, amelynek azóta tanára s több cikluson át rektora is volt. Résztvett a főiskola reformmunkálataiban, tanártársai segítségével átdolgozta a főiskola 1920. évi szervezeti és tanulmányi szabályzatát, amelyet 1930-ban az államfő jóváhagyott. Tevékeny részt vesz a művészeti közélet­ben. 1924-ben a Képzőművészeti Tanács javaslatára őt bízták meg a velencei nemzetközi kiállítás anyagának összeállításával, 1928-ban pedig ő szervezte és rendezte a római magyar kiállítást. A művé­szeti irodalomban is kivette részét. Főleg a nagybányai kolónia tör­ténetéről és egyes tagjairól írt tanulmányokat. A XIX. század

Next

/
Oldalképek
Tartalom