1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.
A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választett felsőházi tagok - Hoepfner Guido
122 bízták meg az 1912-ben felállított 1. honvéd tábori ágyúsezred parancsnokságával. A világháború kitörésekor ennek az ezrednek az élén vonult a szerb harctérre, ahol résztvett a 40. honvéd gyaloghadosztály boszniai és szerbiai harcaiban. 1914 végén a 40. hadosztály a Kárpátokba került és itt résztvett az Uzsoki-szoros védőharcaiban, először mint az 1-ső honvéd tábori ágyúsezred parancsnoka, később mint a Szurmay-csoport tüzérparancsnoka. 1916-ban a VII. hadsereg tüzérségének parancsnokává nevezték ki. 1917-ben, amikor Szurmay Sándor honvédelmi miniszter lett, Budapestre vezényelték s mint a honvédtüzérség felügyelője működött az összeomlásig. A monarchia haderejének egyik ismertnevű tüzértábornoka s a ballisztika kitűnő művelője volt. Az ő nevéhez fűződik a fiatal magyar honvédtüzérségnek a világháború küzdelmeiben bebizonyított magas színvonala. A gyakorlati tüzérismeretek mellett kiváló munkása a tüzérségi tudomány elméleti részének is. A forradalom kitörésekor üldözőbe vették s ezért Bécsbe menekült. A nemzeti hadsereg megalakulásakor ismét tüzérségi felügyelővé nevezték ki. 1920-ban altábornaggyá, 1922-ben pedig tüzérségi tábornokká lépett elő. A Vitézi Rend megalakulásakor vitézzé avatták és hosszú időn át volt a Vitézi Szék törzskapitánya. Vitéz Nagy Pál halála után ő lett a vitézek főkapitányának helyettese, egyben a Vitézi Rend képviselőjeként a felsőház tagja. A múlt ülésszakban gyakran vett részt a felsőház ülésein s a bizottságokban fejtett ki munkásságot. Nagyértékű háborús szolgálataiért sok elismerésben részesült. Tulajdonosa a nagy arany Érdeméremnek, a Szent István rendneik, a Vaskorona rendnek, az I. osztályú német vaskeresztnek s még sok más kitüntetésnek. Hoepfner Guido (A Budapesti Mérnöki Kamara választottja) 1868-ban született Szepesváralján. Evangélikus, királyi tanácsos, építész. Középiskoláit Lőcsén végezte, építészi oklevelét 1890-ben szerezte meg a József-műegyetemen. Öt éven át az államvasutak építési osztályában működött, 1896-ban pedig, amikor a Magyar Mérnök és Építész Egylet évi nagy tervpályázatán színháztervével az egylet nagy aranyérmét nyerte el, Hauszmann Alajos műegyetemi tanár a királyi vár építési művezetőségébe hívta meg. ő tervezte és művezette a Lovardát, Erzsébet királyné várkertbeli magyar parasztházát, az udvari istállók két nagy épületét, a királyi vár kertjének sok architektonikus részletét s az udvari üvegházakat. Ezután önállósította magát. Ö építette az ótátrafüredi Nagy-Szállót, a tátralomnici Palota-szállót, a csorbatói Turista-szállót, nagy éttermet és kávéházat, 1911-ben a római nemzetközi művészeti kiállítás magyar műcsarnokát, a budapesti fegyvergyár modern nagy gyár-