1935–1939. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. 1935–40. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1940.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Papp Kálmán

105 azt az összeomlásig képviselte. Eleinte a szabadelvű párt kötelékébe tartozott, majd belépett a függetlenségi pártba, később pedig a Justhpárthoz csatlakozott. Tevékeny részt vett kezdettől a társadalmi életben és sok egyesület alapítása fűződik nevéhez. Lelkes harcosa a Balaton-kultusznak. Alelnöke a Balatoni Szövetségnek. Díszelnöke a Zsófia Gyermekszanatórium Egyesületnek, amelynek egyik alapítója s húsz éven át ügyvezető elnöke volt. Rákosi Jenő mellett "nagy érdemeket szerzett az egyesület hatalmas arányú fejlődésében s emberbaráti intézményeinek létrejöttében. Tiszteletbeli tagja a Magyar Országos Tűzoltó-Szövetségnek, amelynek életében mint alelnök ugyancsak hosszú időn át nagy szerepet vitt. Elnöke a Veszprémi Takarékpénztárnak, tagja a Pénzintézeti Központ választmányának. Széleskörű irodalmi munkásságot is folytatott. A tűzrendészetről háromkötetes, a Balatonról kétkötetes, a balneológiáról pedig egykötetes munkája jelent meg. Örökös tagja Veszprém vármegye törvényhatósági bizottságának. Díszpolgára Veszprém városnak, Szentkirályszabadja, Herend, Balatongyörök és még több községnek. Dr Papp Kálmán (Sopron város törvényhatóságának választottja) 1886-ban született Sopronban. Prelátuskanonok, címzetes prépost. A középiskolát szülővárosában és Győrött, a bencésgimnáziumban végezte, utóbbi helyen a hittudományi főiskolát is. Mint segédlelkész 1908-ban Mosonban kezdte meg működését. Két év múlva mint fiatal és nagyképzettségű papot, Frigyes kir. herceghez hívták meg és két éven át Albrecht főherceg tanító-nevelője volt. 1912-ben hittanárnak nevezték ki a győri főreáliskolába s itt működött a világháború kitöréséig, amikor mint tábori lelkész a harctérre ment. Sokszor volt igen veszedelmes helyzetben s gyakran haláltmegvető bátorságot mutatott, amiért sok kitüntetésben is részesült. Az összeomlás után,újból elfoglalta hittanári állását a győri főreáliskolában, 1920-ban pedig Röjtökmuzsajon plébános lett. 1925 óta soproni várplébános. 1933-ban a pápa prelátussá nevezte ki. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytat, folyóiratokban, egyházi lapokban és a napisajtóban is sok cikke jelent meg. Tekintélyes szerepet tölt be a város közéletében. Tagja a törvényhatósági bizottságnak, a közigazgatási bizottságnak és a kisgyűlésnek, elnöke a soproni katolikus konventnek és a keresztényszocialista egyesületnek. Tulajdonosa a Ferenc József-rendnek, a Lelkészi Érdemkeresztnek, a Signum Laudisnak és még több kitüntetésnek.