1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Perényi Zsigmond báró

liaison " képviselte a magyar kormányt az ánlántbizoilságokkal folytatott tárgyalásokon. Ebben a hatáskörben rendkívüli érdemeket szerzett azáltal, hogy megakadályozta a Nemzeti Múzeum miikincseinek a román megszálló csapatok által már meg is kezdett elhurcolását. A második nemzetgyűlésben újra a kecskeméti II. kerület mandátumával foglati helyet az egységes párl programja alapján. Ezt a mandátumot elnyerte az 192(>. évi választásokon is. de mivel e választási kii/deleinben Derecskén igen értékes győzelmet aratott Zsilinszky Endrével szemben is. akkor ezt a mandátumát tartotta meg s ezt a kerületet képviseli az 1931 nyarán megalakult uj képviselőházban is. Belpolitikai kérdések mellett ujabban egyre nagyobb figyelmet szentelt a külpolitikának is. Már a második nemzetgyűlés végefelé a külpolitikai bizottság elnöke volt s azóta szakadatlanul ö tölti be ezt a fontos lisztet. Emellett különösen nemzetközi konferenciákon és egyéb összejöveteleken értékesiti gazdag tapasztalatait, szónoki tehetségét és gazdag nyelvtudásai a magyar ügy érdekében, nagy érdemeket szerezve Magyarország politikai és irodalmi kapcsolatainak felújítása és megszilárdítása körfii is A magyar közéletben az elmondottakon kiviil is ínég sok körben végez jelentékeny munkásságot. Egyebek mellett 1921 óta az Országos Eilmtanács elnöke is. PERENYI ZSIGMOND BÁRÓ (Szepsi) Budapesten született 1870-ben. A bécsi Theresianumban tanult, azután pedig a budapesti egyetemen jogot hallgatolt. Közigazgatási pályára lépve, IK9f>-ben kii/igazgatási gyakornok lelt. majd szolgabíró, de a közigazgatási pályát hamarosan felcserélte a politikaival és már huszonbaléves korában megjelent a parlamentben. 1890-han szabadéivüpárti programmal választotta meg az ugocsamegyei nagyszöllösi kerület kémviselőjévé. 190;}-tól 19111-ig Máramaros megye főispánja volt. Ez állásában igen sokat tett az akkoriban nagyon elhanyagolt vármegye kulturális és szociális fejlődéséért. Amikor a Tisza-kormány a közigazgatási reform megvalósításához látott, a király belügyi államtitkárrá nevezte ki. Ebben a lisztében, melyről 1917-ben. a Tisza-kormány bukásakor mondott 232