1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Festetics Sándor gróf dr.
háborút elejétől végig a frontokon küzdői le végig s ez alatt a négy esztendő alatt csak akkor tartózkodott itthon, amikor törvényhozói kötelességének teljesítése végett szabadságolták; — 1911 óta ugyanis örökös jogon tagja volt az országgyűlés főrendiházának. Eleinte a cs. és kir. 9. sz. huszárezred kötelékében szolgált a harctereken, utóbb azonban áthelyeztette magát a gyalogsághoz s a háború utolsó esztendejében a ni. kir. 17. sz. honvédgyalogezred második zászlóaljának parancsnoka volt századosi rangban. Közben a főrendiházban igen lelkiismeretesen vett részt a törvényhozás munkájában is; beszédei, melyek közül több akkoriban igen nagy feltűnést keltett, leginkább katonai és diplomáciai témákat öleltek fel és igen mély szociális érzékről is tanúságot teltek, amikor a frontszolgálatot teljesítő katonák hozzátartozóinak mostoha sorsára hivta fel a figyelmet. Mikor a frontról hazatért, itthon már teljes volt a zűrzavar s most ő, akii úgyszólván érintetlen zászlóaljat hozott vissza Olaszországból, azt találta legfőbb feladatának, hogy az akkor még rendelkezésre álló haderőkéi a teljes felfordulás megakadályozása céljából megszervezze. Károlyi Mihály kormánya örömmel fogadta ezt a vállalkozását, ő pedig, mikor Károlyi röviddel utóbb a hadügyi tárcát felajánlotta neki, ezt el is vállalta, mert hiszen hatalommal kellett hogy rendelkezzék, hogy célját meg is valósithassa. így került 1918 december 29-én váratlanul a hadügyminiszteri székbe. A haderő szervezésének munkája ekként gyorsabban és több sikerrel haladt előre. Felfegyverezte a budapesti rendőrséget, mely most gépfegyvereinek birtokában értékes katonaii egységet is alkotott; felállított egy vadászezredet és több más uj alakulatot, végigjárta a vidéken elhelyezett csapatokat, mindenütt fegyelemre és kitartásra buzdítva s nnikor így megrí ösödöttnek látta az akkor még teljesen polgári irányzatú kormányzatot, egy nap a minisztertanácsban keresztülvitte a kommunisták vezéreinek letartóztatását. A kommunisták elfogatása meg is történt; a foglyokat a kormány átadta a francia haderők akkori budapesti képviselőjének, Vyx alezredesnek, de ezek másnap, megállapítottan nem Vyx hibájából, szabadlábra kerültek. Ez végképpfen megérlelte Festeticsnek azt a tervét, hogy a fővárost, illetőleg annak legfontosabb intézményeit minden eshetőségre elkészülve, katonai erővel megszállja. Az ehhez szükséges utasítások az illetékes parancsnokokhoz ki is mentek, — de a csapatok egy rósze az elhatározó pillanatban nem volt a helyén s a város legfontosabb pontjaú továbbra is a szocialista vezérek befolyása alatt álló csapatok kezén maradtak, — Festeticset pedig, aki tárcájáról sohasem mondott le, a kormány úgyszólván erőszakkal távolította v\ | helyéről. Mi<)8
