1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Eckhardt Tibor dr.
járásának főszolgabirájává választották. Ebben a hivatalában érte az összeomlás. Hogy megmentse, ami menthető, élére állt az akkoriban alakult karhatalmi formációknak, amelyek gyakran keveredtek súlyos harcokba a havasi román felkelőkkel, ami bizony olykor nem ment vérontás nélkül. Ezért aztán a felkelők halálra ítélték, ugy hogy neki, mikor reguláris román csapatok szállták meg Erdélyt, menekülnie kellelt. Aradra menekült, ahol később az ellenforradalmi kormányban Károlyi Gyula gróf 'miniszterelnök sajtófőnöke s a miniszter- I elnökség elnöki ügyosztályának főnöke lett. Az ellenforradalmi kormánnyal együtt került Szegedre; itt a külügyminisztériumban kapott beosztást, mint külügyi sajtófőnök s Teleki Pál gróf oldalán dolgozott a nemzeti ügy sikerén. Amikor a nemzeti mozgalom állerjedt a Dunántúlra is, a nemzeti hadsereg csapataival jutott el Siófokra, ahol összekölő szolgálatot teljesített a fővezérség s a külügyminisztérium között és a vezérkar külpolitikai osztályának vezetője is volt mindaddig, míg Horthy Miklós, az akkori fővezér, be nem vonult az ország fővárosába. Ekkor újra a külügyminisztériumba osztották be mini sajtófőnököt, majd pedig Teleki Pál gróffal ment át ennek kormányelnökké való kinevezése után a miniszterelnökségre osztálytanácsosi rangban. Itt is a sajtóosztály vezetését bízták rá s annak állolt az élén, utóbb már mint miniszteri tanácsos, nemzetgyűlési képviselővé történt megválasztásáig: a dorozsmai kerületben kapóit mandátumot időközi válaszláson, 1922 őszén, az egységes párt programjával. A Házban eleinte kitartott Bethlen István mellett, de 1923 derekán, látva, hogy jobboldali radikalizmusa a miniszterelnök pártjában nem lud érvényesülni, a nagy adócsaták idején kilépett az egységes pariból s Elain Ferenccel. Zsilinszky Endrével, Zsirkay Jánossal, valamint néhai II i r Györggyel megalakította a fajvédő pártot, mely Bethlennek és pártjának leghevesebb ellen/éke voll a nemzetgyűlés feloszlatásáig. A fajvédő párt az ezt követő 1926. évi téli választásokon szinte tökéletesen megsemmisült s maga Eckhardt sem tudott a választásokon mandátumhoz jutni. Pályája, melyen ?ddig széleskörű műveltsége, kiterjedt tudása. nvelvismerete s nem utolsó sorban az ellenforradalomban való szerepe alapján igen iiatalon nagyfontosságú pozícióba emelkedett, — most már erősen >zélsőséges irányban mozgotl tovább. 1923-<ban az Ébredő Magyarok Egyesületének elnökévé választották s most. hogy a/ otszággyülésből kimaradt, szinte kizárólag ez az egyesüld volt a tribünje, amelyhez pedig a korábbi évekből sok atrocitásnak és úgynevezett „egyéni akciódnak emléke fűződött. 1 ( )27-ig állott az Ébredők élén s pályája csak akkor vett ujabb kedveső fordulatot, 75
