1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XIII. A kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tagok - Lukács László

dasági kiegyezés kénlé>e körül, pedig gyakran nagy küzdelmek árán tudta csak >i magyar álláspontot diadalra vinni, ő szüntette meg a lottót és léptette helyébe az osztálysorsjátékot; ő alatta lépett életbe a koronaértékben való számítás; ő alkotta meg az értékpapír-forgalmiadét és ő szüntette meg a naptárak, hirdetmények, hírlapi hirdetések bélyegkötelezettségét. Ugyancsak ő készítette a tisztviselők fizetéséről szóló első törvényjavaslatot és ő építtette föl a pénzügyminisztérium uj palotáját. Ez idő alatt Ferenc József király az I. oszt. Vaskorona-renddel s a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki; 1896-ban a király valóságos belső titkos tanácsosává nevezte ki, miután már előbb (1891-ben) a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki. 1903-ban, a Khuen-Héderváry-kormány második lemondása után, miniszterelnökséggel is megkínálta a király, ő azonban ezt akkor nem vállalta el»és Tisza István visszavonulásakor bucsut mondott a politikának. Mig azonban Tisza István teljesen elvonult Gesztre, addig ő, hogy a szabadelvüpárt tagjait együtt tartsa, megalapította a Nemzeti Társaskört, amelynek igazgatója lett. A koalíció bomlásakor ismét aktivitásba lépett s mint a király bizalmi embere, a választójog alapján kísérelte meg a válság megoldását; vállalkozása ekkor Justh Gyulának a bankkérdésben való intranzigens álláspontján meghiúsult s Lukács visszaadta megbízatását a királynak. Miniszterelnök Khuen-Héderváry lett s kabinetjében (1910 január) Lukács újra pénzügyminiszter volt. Az ekkor kezdődő országgyűlési ciklusra a nagyenyedi kerület választotta meg. Khuen-Héderváry távozásakor, 1912-ben, miniszterelnök lett és ekkor tárgyalási alapul Justh Gyulának a választójogot ajánlotta fel. Mikor a békére vonatkozó utolsó kísérlete is hajótörést szenvedett, az ellenzék a június 4-iki parlamenti csiny után (a véderőtörvény megszavazása) olyan vehemens rohamot intézett ellene, amely példátlan a magyar parlament történetében: a kormánypártot azzal vádolta meg, hogy mandátumának nagy részét „defraudált pénzeken vásárolták". Később e vádat Désy Zoltán megismételte, Lukácsot „Európa legnagyobb panamistájának" nevezve. Lukács erre rágalmazási pert indított Désy Zoltán ellen s a per 1913 januárjában került főlárgyalásra. Désy nem tudta igazolni azt, hogy Lukács közpénzekből négymillió koronával nagyobb összegett költött a munkapárti választás céljaira: el is ítélték, de amikor a Tábla megsemmisítette az ítéletet és uj eljárásra utasította a budapesti törvényszéket, ez június 3-án felmentette Désy Zoltánt a rágalmazás vádja alól. Az ítélet indokolásában a Tábla megállapította, hogy a miniszterelnök egyéni tisztességéhez kétség nem férkőzhetik és a felmenlés indoka az volt, hogy a Magyar Bankkal kötött sószerzödés koncessziójáért és más ügye528