1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XII. Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Teleki Pál gróf dr.

ügyi miniszter volt, azután pedig külügyminisztere lett az ellen forradalomnak. A proletárdiktatúra összeomlása után 1919 augusztusában meghatalmazott miniszteri rangban a békeelökészitő iroda vezetésével bizták meg s egyúttal a magyar békedelegáció egyik főmegbizottjává nevezték ki. Az ő vezetése alatt — jórészt mint az ő személyes munkája — készültek el azok a hatalmas jegyzékek, amelyek minden oldalról oly alaposan világítják meg Magyarország ügyét és igazát. Az 1920. évi választások alkalmával a szegedi belvárosi kerület egyhangúlag választotta meg keresztény nemzeti programmal képviselőjévé. Emellett továbbra is teljesen a béke munkájának szentelte tevékenységét és távol tartotta magát a parlamenti napipolitikától. 1920 április 19-én a Simonyi-Semadam-kormányban külügyminiszter lett. Kinevezése után lemondott a békedelegációban viselt főmegbizolti tisztségéről. Simonyi-Semadam lemondása után* miután Bethlen István kabinetalakitási kísérlete meghiúsult, a megalakult egységes kormányzópárt támogatása alapján miniszterelnökké nevezte ki a kormányzó. 1920 november végén Korányi Frigyes báró pénzügyminiszternek a nemzetgyűlésen történt leszavaztatása után beadta lemondását, de az uj kormány december 16-án szintén az ő kormányelnöksége mellett alakult meg. IV. Károly király húsvéti itt tartózkodása alatt a kormányzó mellett jelentékeny része volt a krizis megoldásában. Miniszterelnöksége alatt történt a trianoni békeszerződés ratifikálása is és az ő kormányzata idejére esik a kormányzó első amnesztiarendeletének kibocsátása. 1921 április végén a kormányzó egy hadparancsa körül keletkezett bonyodalmak miatt lemondott, helyét Betnlen Istvánnak adván át. Ekkor a Menekültügyi Hivatal élére került s itt működött addig, amig újra el nem foglalta geográfiai katedráját a közgazdasági fakultáson, amelynek már 1920-ban nyilvános rendes tanára lett. Az 1922. évi általános választásokon a szegedi I. kerület pártonkívüli programmal választotta meg képviselőjének. A második nemzetgyűlésben azonban már csak igen keveset hallatta a hangját, amivel szemben jelentékeny szerepet kapott a nemzetközi politikai életben, amennyiben a Népszövetség meghívására 1924/25-ben tagja volt a moszuli hármasbizottságnak, melynek feladata volt dönteni arról, hogy a Törökország és Anglia között vitás kisázsiai (moszuli) területek mely állam szuverenitása alá tartoznak. E nemzetgyűlés idején zajlott le egyébként a frankaffér, amelybe bizonyos oldalról az ő személyét is bele akarták vonni, ám ugy a parlamenti vizsgálóbizottság, mint a bíróság megállapította ez ügyben való teljes hibátlanságát. 1927 óta a közgazdasági egyetem küldetésében tagja a felsőháznak. 1913 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A Magyar 503