1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XII. Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - Lyka Károly

tomus mellett lett első prosector. 1895-től 1899-ig a tübingai egyetemen működött mint rendkívüli tanár. Ekkor már a szakirodalomban is ismert neve volt, német nyelven irt munkái világhírűvé tették. „A gerincvelői idegek hátulsó gyökereiről" (1889) s a „Der feinere Hau des Nervensystems ím Lichte neuester Forschungen" (1893) c. müvei az útjelző morphologiai kutatás teljességét adják. Elemző képessége rendkívüli, szinte azt mondhatni, hogy amely kérdést megir, ott már utána senkinek sem akad munkája. Mihalkovics tanár halála után a budapesti egyetem orvoskara egyhangúlag hivta meg az üres tanszékre s 1899 december 26 óta tölti be az anatómia és fejlődéstan székét, mint rendes tanár. Többször volt a kar dékánja. Ugy professzori, mint szakírói érdemeiért a Magyar Tudományos Akadémia 1897 május 6-án levelező, 1903 május 8-án pedig rendes tagjává választotta. A király 1909-ben udvari tanácsosi méltósággal, majd a Ferenc József-rend középkeresztjével tüntette ki. Orvosi munkássága a neurontanban érte el kuhninációját, az eddig homályos szerkezetű központi idegrendszer feltárása teljesen az ő érdeme. Nagy feltűnést keltett szakkörökben 1922-ben „Az ember anatómiája" cimfí munkájával. A budapesti egyetem orvoskara 1927 januárban a felsőház póttagjává választotta. 1927 decemberében a budapesti Pázmány Péter-Tudományegyetem orvosi kara képviseletében felsőházi rendes tag lett. LYKA KÁROLY A Képzőművészeti Főiskola tanára és volt rektora, a Képzőművészeti Tanács tagja, művészeti iró, született Budapesten 1869 január 4-én. Iskolái végeztével festőművésznek indult és Münchenben a festészeti akadémia, majd Hollósy Simon tanítványa volt. Ott tudományos és irodalmi tanulmányokkal is foglalkozott s nagy feltűnést keltő esztétikai és müvészetkritikai cikkeket irt 1891-ben az „Elet" tudományos és irodalmi szemlébe, amely a modern művészeti és irodalmi irányok küzdőtere volt. Majd Rómában folytatta tanulmányait, s mint a Pesti Napló levelezője 1892—1894-ben az örök város művészeti, irodalmi és egyéb kulturális eseményeiről színes tudósításokat irt. Hazatérvén, mint mükritikus és esztétikus, írásaival csakhamar a magyar művészeti irodalom oszloposai közé emelkedett. Munkatársa és szerkesztőtársa volt a Herczeg Ferenc Uj Idök-jének s a Művészet cimü folyóiratnak. Magas színvonalú, az előkelő külföldi művészeti szemlékkel egyen 489