1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XI. Törvényhatóságok (vármegyék és városok) által választott felsőházi tagok - Kolossváry Mihály

lelkipásztori működésének legmaradandóbb nyomai Dunaszekesőn találhatók, ahol mint a község plébánosa, fáradhatatlan munkával megjavította az akkori áldatlan állapotokat. Lelkes barátja 8 tanügynek, az iskolánkivüli népművelésnek és a leventeintézményeknek. Európa számos országában szociológiai és egyházművészeti tanulmányokat végzett. Baranya vármegye törvényhatósági bizottságának és állandó választmányának egyik tekintélyes tagja. A felsőházba 1931 októberében hívták bei a főispánná kinevezett Perczel Béla helyéhe. KOLOSSVÁRY MIHÁLY Pápai praelátus, a váci székeskáptailan prépostkanonokja; született 1807 szeptember 20-án, « régi Kolossváry nemzetségnek fejénnegyei ágából. A középiskolát Székesfehérváron és Vácon, a teológiai főiskolát Vácon végezte. 1890-ben szentelték pappá. Három évi káplánkodás után B kisUunifélegyiházai Kalmár-kápolna önálló javadahiTas lelkészségnek lelkésze lett. Onnan választotta meg Kiskunfélegyháza város képviselőtestülete mint kegyúr 1899-ben az ottani plébánia plébánosává. 1901-ben a váci püspöki szentszélknek tanácsosa, 1907-ben esperes és kerületi tanfelügyelő lett, majd a király 1909-ben menedékkövi préposttá nevezte kii. Kiskunfélegyházán sok küzdelem után megalkotta a Konstantinum leánynevelő intézetet, amely az Alföldnek legszebb és méreteiben legnagyobb intézete. 19101>en a király váci kain ónokká, 1914-ben a pápa prelátussá nevezte ki; 1911-ben egyházmegyei fötanfelügyellő ilett s mint ilyen különösön kivette részét az Alföld iskoláinak szervezéséből. A tanügyi irodalom köréből számos cikke jelent meg napilapokban s egyebütt. Rákosi .lenő Budapesti IŰrlapjának külső munkatársa volt. Pest vármegye törvényhatósága, amelynek életében élénk részt vesz. 1027-ben felsőházi taggá választotta, mint a vármegyei törvényhatóságnak egyik tekintélyes és köztiszteletben álló tagját. A felsőházban gyakran szólal fel; különösen kulturális kérdésekben mondott nagyobbszabásn beszédeket, amelyek legnagyobbrészt külön lenyomatban is megjelentek. Pest vármegye 1929-ben érdemeinek elismeréséül törvényhatósági bizottságának örökös tagjává választotta. 444