1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - XI. Törvényhatóságok (vármegyék és városok) által választott felsőházi tagok - Gulácsy István dr.

nem kizárólag a törvényhatósági és képviselőválasztásokat. 1903ban tagja lett Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának és az maradt megszakítás nélkül mind a mai napig. Ebben a minőségében főként pénzügyi és közgazdasági kérdésekkel foglalkozott igen behatóan. Értékes munkásságával egyik legsúlyosabb szavú, mértékadó tagja lett a főváros törvényhatósági bizottságának. A háború elején indítványára alakult meg a tízes Népélelmezési Bizottság, mely éveken keresztül biztosította a főváros zavartalan ellátását. Közgazdasági tevékenységének központja az Omke, amelynek alapítási munkálatait ő vezette és amelynek most is főügyésze; mint ilyen irányítja az Omke adópolitikáját és állásfoglalásait a kereskedelmi jogkérdésekben. A legkiválóbb kereskedelmi jogászok egyike s adóügyekben elismert szaktekintély. Nagy része volt az V. ker. Népház ügyeinek intézésében, mely a főváros valamennyi jótékonysági intézményei között a legelső helyen áll és a háború alatt és a háború után is, amikor a legtöbb egyesület megszüntette működéséi, fennakadás nélkül végezte emberbaráti feladatát. A főváros törvényhatóságának közgyűlése választotta a felsőház tagjává. A felsőházban felszólalásai! mindig nagy figyelemre méltatják. Legutóbb jelentékeny munkát fejteti ki mint annak a bizottságnak egyik tagja, amelyet a főváros közgyűlése küldött ki a községi háztartás takarékossági programmjanak megállapítására. A főváros közgyűlésének örökös tagja és törvényhatósági tanácstag. GULÁCSY ISTVÁN DR. Beregszászon született 1866-ban. Miután jogi tanulmányait Budapesten befejezte, vármegyéje szolgálatába lépett. 1890-ben szolgabíró, még ebben az évben vármegyei II., 1892-ben I. aljegyző, 1902-ben főjegyző, 1905-IKMI alispán lett. A forradalmi kormány eltávolította állásából, a kommunisták pedig fogságba vetették. 1919 áprilistól augusztusig volt a Markó-uteában és a gyűjtőfogházban. A Friedrich-kormány idején visszahelyezték állásába és egészen 1923-ig, a vármegye önállóságának megszűnéséig újraszervezte az egytizedére megcsonkitotlt vármegyéjét és harmincötévi szolgálat után vonult nyugalomba. Azóta beregdaróei birtokán gazdálkodik s társadalmi téren igyekszik szolgálni vármegyéje közönségének érdekeit. Az Ármentesitő Társulat elnöke, egyházmegyei gondnok. Vármegyei tcr28 433