1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Bethlen István gróf

Bethlen mesterien védte ki a Magyarországnak szánt csapásokat s június 6-án a Népszövetség az ügyet levette napirendjéről. Addig azonban sok minden történt a külpolitikában és pedig elsős )rban az, hogy Bethlen 1929 március .'J-án Debrecenben mondott beszámolóbeszédében felvétel le a revízió kérdését, kijelentvén, hogy Magyarország jelenlegi határaira végleges békél alapitan] nem lehet. Ebbeli kijelentéseinek rendkívül erőteljes és határozott formája nagy feltűnést keltett s hatásuk csak fokozódott, mikor röviddel utóbb Mussolini Rothermere lord előtt (Daily Mail, március 27.) azt a nyilatkozatot tette, hogy elismeri Magyarország i^éi.veinek jogosságát, inert egy békeszerződés nem lehet sírbolt. Olaszország barátsága tehát kezdett tettekben is megnyilvánulni s ez ínég nem is volt minden: május 5-én Mussolini külpolitikai expozét mondott s ebben foglaltatott az a híressé vált kijelentése, hogy ,,súlyos bonyodalmakat lehel elkerülni, ha a békeszerződések revízió alá kerülnek azokon a pontokon, ahol revízióra szorulnak". Az események összefüggéséi ina persze még áttekinteni nem lebel. de fel lebet tenni, hogy a Népszövetség konciliáns magatartása a szentgotthárdi ügyben összefüggésben yoH a revízió problémájának ily hatásos módon vaiö felvetésével. Ez természetesen még nem jelentette azt, hogy Bethlen .most már a Népszövetség elé viszi a kérdést. Erre az idő valóban ínég nem volt | azóta sem lett még alkalmas. A kisenlenle bukaresti konferenciája (június 20) kijelentette, hogy szembeszáll minden kisérlettel, mely a trianoni szerződés megváltoztatására irányul, — Bethlen pedig még előbb (június 14-én) <Yva intette a nenv.elel. hogy csodákban higyjen, s hozzátette, hogy csak megfelelő nemzetközi helyzetben hajlandó a revíziós követelést felvetni, ámde a problémái most már nem engedte lekerülni a napirendről: a soproni Hüségkapu leleplezésekor (1928 október 11 -én) erősen irredenta szellemű beszédet mondott és nébány hónappal később l Hősök emlékkövének felavatásakor (1929 május 27-én), oly határozottsággal hirdette, hogy a nemzet a trianoni végzésbe sohasem fog belenyugodni, hogy a kisentente államai ezért jegyzéket nyújtottak át a külügyminiszternek. De a detriars teljesen hatástalanul puffant el é| kudarccal végződött a csehek által felidézett hidasnémeti aíTér (1929 július) is. Magyarország nem volt lnlibé labdája ellenséges indulatu szomszédok intrikáinak. Az ország külpolitika] presztízse egyre növekedett; Grandi, olasz külügyminiszter látogatása Budapesten (1929 május) még jobban elmélyítette az olasz-magyar barátságot: Bethlen madridi útja (1929 június) és ezt követő látogatása Párizsban egy-egy ujabb lépcsőfoka volt Magyarország emelkedésének. A párizsi látogatás külösen fontos. Belliién ekkor tisztelgett Dumnergue köztársasági elti