1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Bethlen István gróf
1924 áprilisában, ép mikor a nemzetgyűlés ;i rekonstrukciós javaslatokat tárgyalta, kizárás, majd sztrájk volt a nyomdásziparban; a papírkorona március elején katasztrofálisan elértéktelenedett s az ezzel járó inség nőttön-nőtt: februárban a kormány csak rendeleti utón tudott kényszerkölcsönhöz jutni - és így tovább. Mindez, természetesen, erősen befolyásolta a nemzetgyűlés politikai hangulatát; a Ház tárgyalásai állandóan zajos és sokszor viharos jelenetek kőzött folytak le. Más szóval: a helyzet, mialatt a rekonstrukciós terv valóra vált, szinte állandóan válságos volt s főként ez adta meg a lökést ahhoz, hogy Bethlen most, hogy a pénzügyi szanálás feltételei adv;i voltak, egy nagyobbszabásu belpolitikai koncepciót is megoldjon. Kormányzati tevékenysége most már átölelte az államélet oly ágazatait is, amelyek eddig részben a belső helyzet kuszáltsága, részben pedig a magyar társadalom lelki életének még hiányos stabilizálódása miatt még nagyban és egészben érintetlenek maradtak. Az idő — ugy látta — megért most már arra, hogy az ország visszatérjen az alkotmányosság régi formáihoz, elsősorban a kétkamarás rendszerhez. Ennek első feltétele a választójogi törvény volt. Hogy azonban ezt meg lehessen alkotni, mindenekelőtt a már rég kisértő házszabályreformot kellett megcsinálni, inert a nemzetgyűlésben lelt tapasztalatai azt mutatták, hogy nyugodt és eredményes tanácskozás az akkori házszabályok keretei között már nem lehetséges. • lőtt tehát nagy izgalmak között a házszabálvrevizió 1924 októberében. Az ellenzék nagyobb része már a bizottsági munkálatokban sem vett részt, a plenáris tárgyalásról pedig csekély kivétellel egészen távol maradt, mert amikor közvetlenül előbb az elnök a Ház november 24-iki Üléséről egész sereg ellenzéki képviselőt a véle izemben tanúsított renHencia miatt a parlamenti őrséggel távolittatott el s a mentelmi bizottság ezeket még több ülésről ki is zárta, az ellenzék ezt ugy fogta fel, mintha a kormány ilymódon a revízióval szemben tanúsított ellenállását akarná letörni. Bethlen azonban el volt szánva a revízióra, amelyet konszolidációi törekvései hathatós eszközének tekintett s az uj házszabály december 11-én tető alatt is volt. A következő napon aztán megkezdődött az uj ülésszak, amelyben a nemzetgyűlésnek most már a választójog kérdését kellett dűlőre vinnie. De a feszültség a Házban persze nem lett kisebb. \z ellenzék még heteken át távol maradt, ami a közvéleményt állandóan izgalom ban tartottá, sőt, mikor a kormány 1925 március 0-án előterjesztette a választójog] törvényt i vele együtt a fels őházi törvény javaslatát, ugy határozott, hogy továbbra is passzivitásban ma rad. bár már ekkor ebbeli felfogása nem volt egységes, Klhaláro később csakugyan revízió alá is vette. \/ ellenzéki pártok 40
