1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Felsőház - IX. Az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöke - Huszár Károly

dátumával foglalt helyet a második nemzetgyűlésen is. A II. nemzetgyűlésnek egyébként alelnöke volt, de több izben szólalt fel a képviselői padokból is. Nagy figyelmet keltett a választójogi törvényjavaslat tárgyalása során előterjesztett indítványa, a magyarorosz szerződés ellen elmondott tiltakozása és több szociális vonatkozása parlamenti felszólalása. A képviselőház elesett hőseinek emlékezetére a delegációs folyosón emelt emléktábla leleplezése alkalmával emelkedett szellemű beszédet mondott. A Keresztény Egységnek a keresztényszociális párttal való fúziója óta Huszár Károly a Keresztény Szociális és Gazdasági Párt elnöki tanácsának tagja. Az újságíráshoz visszatérve, egyideig a Kis Újság főszerkesztője volt. Minden katolikus mozgalomban jelentékeny szerepet játszik; a katolikus gyűlések állandó szónoka az egész országban s az 1930. évi világmozgalom-jellegü Szent Imre-jubileumi év megszervezése és megrendezése körül valóban rendkivüli érdemeket szerzett. Ebbeli érdemeiért XI. Pius pápa a Nagy Szent Gergely lovagrend nagykeresztjével tüntette ki. Társadalmi munkásságára nézve egyébként jellemző, hogy hatvannégy szociális és kulturális jellegű egyesület és intézmény vezetőségének tagja. Első helyen áll ezek között a Magyar Tehetségvédelmi mozgalom, de nincs olyan jelentékeny katholikus és nemzeti irányú munka az országban, amelynek vezérkarában nem a legelső sorban foglalna helyet. 1927-ben egyhanguan küldte régi kerülete a képviselőházba, amely újra alelnökévé választotta. 1927 márciusban nagy feltűnést keltett egy győri legitimista gyűlésen tartott beszéde, amelyben bátran és precízen körvonalazta a magyar legitimisták álláspontját. Képviselőházi beszédei közül felemlitendők azok, amelyeket az egyké-röl, a házasság és a család védelmében és más szociális jelentőségű kérdésekről mondott. 1928-ban a kormányzó az Országos Társadalombiztosítási Intézet elnökévé nevezte ki. Mandátumáról, mely összeférhetetlen e magas tisztséggel, ekkor lemondott s azóta mint a felsőháznak törvénynél fogva tagja, folytatja törvényhozói munkásságát, melyet kezdettől fogva iparkodott a keresztény etika szálaival át meg átszőni minden vonatkozásában. A felsőházban is több nagyjelentőségű szociális vonatkozású kérdésben emelte fel szavát, igy itt is folytatta a család védelme érdekében az alsóházban kezdett akcióját. Ez leginkább talán akkor nyilvánult meg, mikor az ellenforradalom sikereinek éveiben bátran szegült ellene minden üílzásnak, olykor saját nagy népszerűségét is kockára téve. Legújabban az Országos Társadalombiztosító Intézet elnöki székében buzgólkodik, hogy ennek a nagyfontosságú intézménynek anyagi ügyei teljesen rendbe jöjjenek, 390