1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Bethlen István gróf

miatt támadt riíTérek hatása alatt hűvös magatartásit kezdeti Bethlennel szemben tanúsítani s ez, bár a kisgazdapárt szilárdan állt mellette, nem maradhatott befolyás nélkül a kormány pozíciójára. A nemzetgyűlésen az izgalmak egymást kergették (néhai Beniozky Ödön interpellációja a Duna—Tisza között történt terrorista gyilkosságokról; néhai Rakovszky István távozása a Ház elnöki székéből a Beniczky személye körül támadt bonyodalom miatt; az I. sz. csendőr-tartalékzászlóalj tisztjeinek fenyegető magatarfá. a Rakovszkyval és Beiiicz.kyvel szemben; az ingatlanvagyon-váltságról szóló törvényjavaslat összezsugorodása; az Eskütt-ügy; a nyugatmagyarországi felkelés; Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter bukása, stb.) s hogy a helyzet válságosra nem fordult, főként annak a nehéz 'külpolitikai helyzetnek volt köszönhető, mely Nyugatmagyarország kérdésében Magyarország és Ausztria között akkoriban az egyre erősbödő felkelőmozgalom miatt támadt. E súlyos konfliktus kibogozását della Torretta márki. Olaszország akkori külügyminisztere vette a kezébe s az ő kezdeményezésére és közvetítésével jött létre a nevezetes velencei konferencia, mely e viszályt volt hivatva kiegyenlíteni. A konferencia, amelyen Bethlen Bánffy Miklós akkori külügyiminiszterrel vett részt s amelyen della Torretta elnökölt, oJ^óJjer^H^n eredménnyel végződötl: egyrészről Bethlen és BánfTy, másrészről Schober osztrák kancellár között megegyezés jött létre arról, hogy a magyar kormány leszereli a felkelést s hogy Sopron városának és környékének a hovahirtozandósága népszavazás utján döntessék el. A népszavazás (decembe

r 14—-J34—természetesen Magyarország javára ütött ki s a/ ántánt-bizottság 1021 december 31-én nagy ünnepségek között adta vissza a várost és környékét Magyarországnak. A külföldi és a hazai közvélemény Sopron visszaszerzését Bethlen István gróf kormányzatának legkiválóbb eredménye gyanánt fogta fel és Sopron viáros később (1928) pompás emlékmüvet emelt a népszavazás emlékezetére. (Hüségkapu.) A .nyugatmagyarországi események azonban nem terelték el a közvélemény ügyeimét a királykérdésről, mely a húsvéti királypuccs óta tulajdonképpen sohasem jutott nyugvópontra s végül már Bethlen gróf is szükségesnek tartotta, hogy a kérdésről a nyilvánosság előli kormánynyilatkozat történjék. A miniszterelnöknek nyilatkozata Pécsett hangzott el, október 21-én, ahová Ráday Gedeon gróf képviselőjelölt támogatására utazott le egy nappal előbb. (A baranyai választások akkoriban zajlottak le.) E nyilatkozatban Bethlen a múltra nézve kifejtette, hogy a pragmatica sanctio-nak a közös birtoklásra vonatkozó határozmányai érvénytelenekké váltaik, a jövőre nézve pedig kijelentette, hogy a nemzet sem detronizálást, sem pedig puccsot nem fog tűrni. 34