1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Wolff Károly dr.

Politikai és társadalmi szerepe 1910-ben a Budai Katolikus Körben s a Rákócziánum Katolikus Inlernátus-egyletben kezdődik. Ez időtől kezdve harcos katonája volt minden keresztény társadalmi mozgalomnak s a budapesti városháza autonómiájáért folytatott küzdelemnek is. A kommün bukása után a keresztény községi párt első megalakulása alkalmával e párt elnökévé választották s mint székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag a kereszlény községi párt élén évek hosszú során át tulajdonképpen ő volt a vezetője a főváros önkormányzatának. Az országos politikában az első nemzetgyűlés idején még nem vett aktiv részt; az 1922. évi választások napjaiban azonban Keresztény Egység Tábora cím alatt politikai mozgalm it indított az összes keresztény alapon álló politikai pártok egyesilésére, ő maga akkor a budai lajstromai kerületben kapott mandátumot s azóta mindmáig ezt a kerületet képviseli a törvényhozásban. A jelzett akciónak nem volt sikere, meri az uj alakulás kormánypárti volt s az ellenzéki alapon álló keresztény pártok nem szívesen fogadták, — később, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kettészakadása után azonban mégis létrehozta a fúziót c párt Huszár—Ernszt-csopoiijával. Az uj pártnak „Keresztény Egység Pártja" volt a neve. Ebből alakult azután a keresztényszocialistákkal való ujabb fúzió révén a „Keresztény Gazdasági és Szociális Párl", amelynek ma is ogyik vezére. Ugy a fővárosi, mint az országos politikában erősen Ultránzigens keresztény irányt képvisel. Ez az irányzat, mely a bajdani néppárti politikának leszármazottja, a keresztény polgárság gazdasági térhódításáért és a keresztény gondolatnak a politika minden ágában való érvényesüléséért harcol s a forradalmak után az ö vezetése alatt nagy erővel tört előre a budapesti városházán, ahol úgyszólván minden pozíciót megszállt, miközben nem egyszer alkalmazta a „cél szentesili az eszközt" elvét. Ha ujabb időben, különösen az 1925. évi budapesti községi választások óta, a többi községi pártok elönyomulását már nem is tudta feltartóztalni. kétségtelen, hogy befolyása a fővárosban ma is töretlen. Az uj fővárosi törvényen, amelynek létrejötte körül igen nagy szerepe volt, kivált az abban foglalt kerületi beosztáson s a hatalmi pozíciók körülbástyázásán, az ö befolyása érzik, de az egyre gyakoribbá váló kompromisszumok, amelyeket a városi politika kérdéseiben kötni kénytelen, arra vallanak, hogy a gyakorlati élet szükségleted végül csak kérésziül törik azt a merev pártdogmatízmust, amelynek Wollí Károly a megszemélyesítője. Politikája, mely a budapesti városházán keresztény és szociális jellegű, az országgyűlés képviselőházában mint keresztény-nem/eii irány jelentkezik és ha mögötte parlamenti pártjában több 320