1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.
Képviselőház - Szabóky Jenő
közé tartozott. Előadója volt a körigazgatási bizottságnak és régebben elnöke a tisztviselői érdekeket védő képviselői blokknak. Rendszerint közigazgatási szakkérdésekhez szólt hozzá s ő referálta többek között a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot is. A magyar közigazgatás ujabb fejlődése körül egyébként is jelentős érdemeket szer/etl magának. Ügyvezető alelnöke a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének és tiszteletbeli tagja a Községi Jegyzők Országos Egyesületének. Főszerkesztője a Vármegye cimü közigazgatási szaklapnak. Ebbeli érdemeinek elismeréséül tizennégy vármegyének tiszteletbeli főjegyzőjévé nevezték ki, amely kitüntetéssel egyedül áll az országban. Neve az irodalomban sem ismeretlen. Népies elbeszéléseinek, amelyek Muskátlis ablakok címen kötetben is megjelentek és novelláinak, amelyek a Budapesti Hírlapban, a Vasárnapi Újságban, a Cél cimü folyóiratban és vidéki lapokban láttak napvilágot, értékes irodalmi sikerük volt. Elnöke volt a Komáromi Jókai Irodalmi Egyesületnek és tagja a Nagykőrösi Arany János Társi ságnak. Komárom város és számos pestmegyei község díszpolgára, igy Monor nagyközségé is, mely az 1905—1906. évi nemzeti ellenállás idején tanúsított magatartásáért tisztelte meg ezzel a kitüntetéssel. Az egységespárt tagja. SZABÓKY JENŐ (Kalocsa) 1881-ben született Kalocsán. Középiskoláit a kalocsai jezsuita főgimnáziumban, egyetemi tanulmányait a budapesti kir. József-műegyetemen végezte, ahol 1902-ben mérnöki oklevelet nyert. Stúdiumainak befejezése után külföldi tanulmány? nlia ment, — beutazta Nyugat- és Északeurópa csaknem valamennyi országát s csak ezután, 1900-ban kezdte meg pályáját a Pestmegyei Sárközi Armentesitő Társulat* latnál, amelynek 1924 óta igazgató-ifömérnöke. Közben a bábom alatt az orosz és az olasz harctéren teljesítet I szolgálatot, legutóbb tartalékos .századosi rangban. 1918-ban, a forradalom kitörésekor Kalocsán nemzetőrséget szervezeti s mint annak parancsnoka lániogatla a halóságokai redfentartó munkájukban, amiért aztán a proletárdiktatúra alatt az elsők között tartóztatták le a vörösök. Kiszabadulása után 282