1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Szabóky Jenő

közé tartozott. Előadója volt a körigazgatási bizottságnak és ré­gebben elnöke a tisztviselői érdekeket védő képviselői blokknak. Rendszerint közigazgatási szakkérdésekhez szólt hozzá s ő refe­rálta többek között a székesfővárosi törvényhatósági bizottság újjáalakításáról szóló törvényjavaslatot is. A magyar közigazga­tás ujabb fejlődése körül egyébként is jelentős érdemeket szer­/etl magának. Ügyvezető alelnöke a Vármegyei Tisztviselők Or­szágos Egyesületének és tiszteletbeli tagja a Községi Jegyzők Országos Egyesületének. Főszerkesztője a Vármegye cimü köz­igazgatási szaklapnak. Ebbeli érdemeinek elismeréséül tizennégy vármegyének tiszteletbeli főjegyzőjévé nevezték ki, amely kitün­tetéssel egyedül áll az országban. Neve az irodalomban sem ismeretlen. Népies elbeszéléseinek, amelyek Muskátlis ablakok címen kötetben is megjelentek és novelláinak, amelyek a Budapesti Hírlapban, a Vasárnapi Újság­ban, a Cél cimü folyóiratban és vidéki lapokban láttak napvilá­got, értékes irodalmi sikerük volt. Elnöke volt a Komáromi Jókai Irodalmi Egyesületnek és tagja a Nagykőrösi Arany János Társi ságnak. Komárom város és számos pestmegyei község díszpol­gára, igy Monor nagyközségé is, mely az 1905—1906. évi nem­zeti ellenállás idején tanúsított magatartásáért tisztelte meg ezzel a kitüntetéssel. Az egységespárt tagja. SZABÓKY JENŐ (Kalocsa) 1881-ben született Kalocsán. Közép­iskoláit a kalocsai jezsuita főgimnázium­ban, egyetemi tanulmányait a budapesti kir. József-műegyetemen végezte, ahol 1902-ben mérnöki oklevelet nyert. Stúdiu­mainak befejezése után külföldi tanulmány? nlia ment, — beutazta Nyugat- és Észak­európa csaknem valamennyi országát s csak ezután, 1900-ban kezdte meg pályáját a Pestmegyei Sárközi Armentesitő Társulat* latnál, amelynek 1924 óta igazgató-ifömér­nöke. Közben a bábom alatt az orosz és az olasz harctéren telje­sítet I szolgálatot, legutóbb tartalékos .századosi rangban. 1918-ban, a forradalom kitörésekor Kalocsán nemzetőrséget szervezeti s mint annak parancsnoka lániogatla a halóságokai redfentartó munkájukban, amiért aztán a proletárdiktatúra alatt az elsők között tartóztatták le a vörösök. Kiszabadulása után 282

Next

/
Oldalképek
Tartalom