1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Scitovszky Béla dr.

ház palotájának úgynevezett delegációs folyosóján Tisza István grófnak emléktáblát állított, amelynek bronzába eredetileg ezeket a szavakat is belevésték: „a rémuralom áldozatainak..." Az ellenzék egy része e szavak által politikai meggyőződésében sértve érezte magát, ezért az elnök készséggel és lojálisán járult hozzá ahlhoz, hogy az emléktáblára a mondott szavak helyett a következők kerüljenek: ,,.. . a forradalmi idők mártírjainak .. ." Ezért a konciliáns magatartásáért Lendvai István ceglédi fajvédő képviselő a Szózat 1925 november 5-i számában az elnök ellen igen éles támadást intézett, mely minden oldalon ellenérzést keltett. A rákövetkező napon az egységes párt és az ellenzék szónokai egymásután utasították vissza e brutális támadási s végül maga az elnök is szót kért, a jobboldal padjaiból mondva többek között a következőket: — A t. Ház tekintélyét sérteném, ha a szóban lévő nyílt levéllel foglalkoznék. Jobb lett volna, ha az illető ur ahelyett, hogy nyílt levelet intézett hozzám, részt vett volna a nemzetgyűlés ünnepségén. Ezen az ünnepségen leróhatta volna az elismerés adóját a férfias bátorság előtt és egyúttal bepillantást nyerhetett volna a magyar történelemnek egyik meghamisitatlan fejezetébe. A Ház Soitovszky Bélának ezt a pregnáns, erőteljes és méltóságteljes nyilatkozatát osztatlan tetszéssel fogadta. Az a lojalitás és tárgyilagosság, amely Soitovszky Bélának ebben az ügyben tanúsított magatartásában is megnyilatkozott, indította őt arra is, hogy számos esetben pártközi konferenciákon kísérelje meg a pártok között felmerült azon súlyos ellentétek kiegyenlítését, amelyek a Ház nyugalmát és tanácskozásainak rendjel és ezzel az ország érdekeit is fenyegették. Ha fáradozásai eredménytelenek maradtak, ugy ez nem rajta múlt egyetlen esetben sem. Az elnöki széktől 1926 októberében vált meg, amikor a kormányzó Bakovszky Iván utódjaként belügyminiszterré nevezete ki. Már idestova fél éve volt belügyminiszter, mikor az országgyűlés képviselőházának gazdasági bizottsága (1927 február 4-én) hálás köszönetét fejezte ki neki, amiért Munkácsy Mihály „Honfoglalás"-át az elnöki fogadóteremben, művészi értékéhez mért otthonhoz juttatta s ugyancsak a parlamenti palota számára nagyszabású gobelinképeket rendelt, melyek a pusztaszeri országgyűlést örökítik meg. Mint belügyminiszternek, az ő feladata volt a nemzetgyűlés feloszlatása után az általános országgyűlési választások legfőbb vezetése, öt magát a balassagyarmati kerület, mint az egységes párt hivatalos jelöltjét, egyhangúan választotta meg képviselőjévé. A belügyminisztérium ólén nagy szaktudással, erélyes ikézzel 272