1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Scitovszky Béla dr.

ház palotájának úgynevezett delegációs folyosóján Tisza István grófnak emléktáblát állított, amelynek bronzába eredetileg ezeket a szavakat is belevésték: „a rémuralom áldozatainak..." Az ellenzék egy része e szavak által politikai meggyőződésében sértve érezte magát, ezért az elnök készséggel és lojálisán járult hozzá ahlhoz, hogy az emléktáblára a mondott szavak helyett a követ­kezők kerüljenek: ,,.. . a forradalmi idők mártírjainak .. ." Ezért a konciliáns magatartásáért Lendvai István ceglédi fajvédő kép­viselő a Szózat 1925 november 5-i számában az elnök ellen igen éles támadást intézett, mely minden oldalon ellenérzést keltett. A rákövetkező napon az egységes párt és az ellenzék szónokai egy­másután utasították vissza e brutális támadási s végül maga az elnök is szót kért, a jobboldal padjaiból mondva többek között a következőket: — A t. Ház tekintélyét sérteném, ha a szóban lévő nyílt levéllel foglalkoznék. Jobb lett volna, ha az illető ur ahelyett, hogy nyílt levelet intézett hozzám, részt vett volna a nemzetgyűlés ünnepségén. Ezen az ünnepségen leróhatta volna az elismerés adó­ját a férfias bátorság előtt és egyúttal bepillantást nyerhetett volna a magyar történelemnek egyik meghamisitatlan fejezetébe. A Ház Soitovszky Bélának ezt a pregnáns, erőteljes és méltó­ságteljes nyilatkozatát osztatlan tetszéssel fogadta. Az a lojalitás és tárgyilagosság, amely Soitovszky Bélának ebben az ügyben tanúsított magatartásában is megnyilatkozott, indította őt arra is, hogy számos esetben pártközi konferenciákon kísérelje meg a pártok között felmerült azon súlyos ellentétek kiegyenlítését, amelyek a Ház nyugalmát és tanácskozásainak rend­jel és ezzel az ország érdekeit is fenyegették. Ha fáradozásai ered­ménytelenek maradtak, ugy ez nem rajta múlt egyetlen esetben sem. Az elnöki széktől 1926 októberében vált meg, amikor a kor­mányzó Bakovszky Iván utódjaként belügyminiszterré nevezete ki. Már idestova fél éve volt belügyminiszter, mikor az országgyűlés képviselőházának gazdasági bizottsága (1927 február 4-én) hálás köszönetét fejezte ki neki, amiért Munkácsy Mihály „Hon­foglalás"-át az elnöki fogadóteremben, művészi értékéhez mért otthonhoz juttatta s ugyancsak a parlamenti palota számára nagyszabású gobelinképeket rendelt, melyek a pusztaszeri ország­gyűlést örökítik meg. Mint belügyminiszternek, az ő feladata volt a nemzetgyűlés feloszlatása után az általános országgyűlési választások legfőbb vezetése, öt magát a balassagyarmati kerület, mint az egységes párt hivatalos jelöltjét, egyhangúan választotta meg képviselőjévé. A belügyminisztérium ólén nagy szaktudással, erélyes ikézzel 272

Next

/
Oldalképek
Tartalom