1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Rassay Károly dr.

ben mondott interpellációjára adott a őt ki nem elégítő válasza miatt 1920 telén ki is lépett a pártból, amelynek alapitói közé tartozott. Példáját többen követték s ő ezekkel megalakitothi a Független Kisgazda, Földműves és Polgári Pártot, amellyel aztán ellenzékbe ment, amivel közéleti pályájának uj szakasza kezdődött. Kiváló közjogi készültsége, szónoki ereje, debatteri képességei és taktikai tehetsége vezéri rangra emelték a Házban már ekkor is, s a szabadságjogok és a jogrend védőimében elmondott beszédei, amelyek eseményszámba mentek mindig, a Házon kivül is általános feltűnést keltettek. Demokratikus felfogása, szabadkirályválasztó álláspontja és az a gyengeség, amellyel az akkori kormányok a jobboklali szélsőségeket inkább tűrték, mint üldözték, egyre inkább balra vitték s mikor aztán pártjával még 1921 tavaszán csatlakozott a Polgárok és Munkások Szövetségéhez, már a liberális és demokratikus polgárság, valamint a nemzetgyűlésben akkor még nem képviselt szervezett munkásság elismert szószólója volt a parlamentben. Teleki Pál gróf bukása után Bethlen István ellen fordult minden erejével s egyre fokozódó erővel ostromolta a kormány pozícióját. Az októberi királyesemények (1921) után, hogy a kormányt és a kisgazdapártot nyílt áMlásfoglalásra kényszerítse a királykérdésben, javaslatot nyújtott be a Habsburg-náz detronizációjára. A nemzetgyűlés a kormány kívánságára leszavaz la ugyan indítványát, de jellemző az akkori helyzetre, hogy néhány nap multán a kormány az ántánt-hatalmak nyomása alatt kénytelen volt a Házzal hasonló tartalmú törvényjavaslatot elfogadtatni. Szabadkirályválasztó felfogása azonban nem akadályozta meg Rassayt abban, hogy a királypuccs miatt letartóztatott politikusok szabadlábra helyezését ne követelje, mert ugy látta, hogy Andrássy, Rakovszky és Beniczky letartóztatásával súlyos sérelem esett a mentelmi jogon és ezzel együtt a parlamentarizmuson is. A nemzetgyűlés feloszlatása eiőtt egyik vezére volt a Bethlen István választójogi javaslata ellen megindult küzdelemnek, — mégis az emlékezetes kompromisszumos tárgyalások során utóbb megegyezésre jutott a miniszterelnökkel, hogy a törvényjavaslat megszavazása elé nem gördil további akadályokat, amennyiben a kormány a javaslatot a választások tisztaságát biztosító rendelkezésekkel módosítja. A megegyezés keresztülvitelére nem került sor, mert a többi ellenzéki pártok ragaszkodtak követeléseiknek az egész vonalon való teljesítéséhez. Hogy Rassay Károly már ekkoriban mit jelentett a magyar közéletbén, amelynek az ellenforradalmi atrocitásoktól való megszabadításáért annáJ keményebben küzdött, minél crősebben tombolt a terror, azt mi sem világítja meg jobban, mint az. hogy egyike volt azoknak 256