1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Péchy László

eseménynek hatása alatt 1921 május haváig külföldem tartózkodott. Ez idő alatt részt vett a bányamunkások nemzetközi kongresszusán Genfben, mely őt a végrehajtó bizottság tagjának is megválasztotta. Hazatérte után ismét átvette a bányamunkás-szövetség vezetését. Az 1922. évi nemzetgyűlési választásokon a budapest-északi kerületben és Dorogon kapott mandátumot, a szociáldemokratapárt programjával. A kettő közül akkor a dorogit tartotta meg. Az 1926-os és az 1931-iki választásokon a budapesti északi lajstromos kerület küldte a képviselőházba, amelyben pártjának vezérszónoka. Élesen hangsúlyozott elvi álláspontja és harcias temperamentuma miatt sok összetűzése volt már a kormány egyes tagjaival s a polgári pártokkal. így például ő is azok között volt, akiket az elnök 1924 november 28-án palotaörökkel távoliltalott el az ülésteremből s a frankvita idején sem vehetett részt a frankbizottság munkájában. Egyébként a Ház legszorgalmasabb tagjai közül való. — Magyarország állandó képviselője a Népszövetség Munkaügyi Hivatalánál és rendszerint ő szokta képviselni a magyarországi szociáldemokratapártot külföldi pártkonfereneiákon, igy a II. Internacionálé összejövetelein is. PÉCHY LÁSZLÓ (Mátészalka) Budapesten, 1877 április 23-án született. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után az egyetemi éveket Strassburgban (Elzászban) és Budapesten (öltötte. 1897-ben államtudományi államvizsgát telt s ennek birtokában Szafinár vármegye szolgálatába lépett. Előbb közigazgatási gyakornok, majd szolgabíró volt: 1906-ban szinérváraljai, később mátészalkai főszolgabíró lett s ez utóbbi állásában szolgált t917-iig, amikor nyugdíjaztatta magát s gazdálkodni visszavonult birtokaira. Néhány évi szünet után, amely egybeesik az összeomlás tragikus korszakával ujra megjelent a közéletben: a Tiszántúlnak a román megszállás alól való felszabadulása után 1920-ban •Z akkori kormány régi vármegyéjébe főispáni teendőkkel meghízott kormánybiztossá nevezte ki s még ugyanez esztendőben S^atmár és Ugocsa, majd pedig 1922-ben, mikor e három csonka vármegye ideiglenesen egyesittetett, Szatmár-Ugocsa-Bereg egyeshetl vármegyék főispánja lett. E tisztében működött 1931-ig, Ili 241