1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Pesthy Pál dr.

címet is. 1922-ben választól la meg a gyönki kerület egységespárti programmal a nemzetgyűlésbe, mely 1023 júliusában az alelnöki méltóságba emelte. Egy éve sem volt még a Ház köztiszteletnek örvendő alelnöke, amikor a kormányzó 1924 március 13-án igazságügyminiszterré nevezte ki. Nehéz időkben vállalta el az igazságügyi tárcái éfl nem is teltétel nélkül. Ekkortájt nagy po­litikai bünperek voltak folyamatban, például a/ IMain-per. az Kskütt-ügy, Andrássyék királypucs-pöre és egyéb bünpörök. Ki­neveztetése előtt áttanulmányozta mindé pereket és csak mikor meggyőződött róla, hogy a kir. bíróságok minden befolyástól menten érvényesíthetik a jog és igazság követelményeit ez ügyek­ben, vállalkozott a kétségkívül súlyos feladatra. Minisztersége idejét a törvényalkotás bő termékenysége jel­lemzi, ö alkotta meg többek között a társháztulajdonról, s a rob­bantószerek gyártásával, tartásával és használatával elkövetett visszaélésekről szóló törvényjavaslatokat. Az ö nevéhez fűződik az igazságügyi szervezet és a polgári eljárás módosításáról alko­tott törvény, a felsőházi törvény, továbbá a magánalkalmazottak nyugdijának valorizációja is. Mindé javaslatoknak széles hullá­mokat vert vitájában nagy erővel képviselte és fogadtatta el állás­pontját. Vezetése alatt fogott hozzá az iga/ságügyminisztérium újra a magánjogi törvénykönyv szövegezéséhez, ő indította meg a részvényjog reformjának előmunká'alail s e tárgyban előadói tervezetet is készíttetett. Törvényerőre emeltette a jelzálogjogról, az ingó jelzálogról, az ipari záloglevelekről, az okirati kényszer­ről, a biztosítási ügyletről, az örökösödési eljárás egyszerűsítésé­ről, a földbirtokrendezés befejezéséről, a magánjogi pénztarto­zások valorizációjáról szóló javaslatokat s ugyancsak ő vitte ke­resztül a büntetőjog és a büntetőeljárás reformját, amelyet első formájában Tomcsányi Vilmos igazságügyminiszter annak ide­jén visszavonni volt kénytelen. Az igazságügyminiszteri székben több jelentős politikai isikért is aratolt: többek között a bírói kai­védelmében (1925 december lén) mondott beszédével, amikor kijelentette, hogy egyetlen bíró vagy ügyész sem tagja titkos szervezeteknek, továbbá a frankvitában S a felsőházi törvényhez mondóii zárszavával. A miniszteri székből 1929 végén távozva, a Földbirtokrende­zés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet elnökségét vál­lalta el s röviddel utóbb elnöke lelt a föidteherrendezés végre­hajtására kiküldött tizenkettes bizottságnak is. Ezenközben tekin­télye az egységes pártban, melynek korábban már alelnöke is \ olt (1923 júniusától nemzetgyűlési alelnökké történt megválasz­tásáig), egyre fokozódott. A gyönki kerület képviselője volt a má­sodik nemzetgyűlésben s az 1927-ben megalakult országgyűlés 234

Next

/
Oldalképek
Tartalom