1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Apponyi Albert gróf

emelt egy bizottság elnöki tisztségébe. Tekintélye és népszerűsége a nemzetközi politikában most már vetekedett a legismertebb és legnagyobb külföldi államférfiakéval: ahol jellegzetes alakja Genfben megjelenik a nyilvánosság előtt, csak ugy megsüvegelik, mint Budapesten vagy bárhol az országban. És hogy mily tiszteletnek örvend ő és az ő személyén keresztül Magyarország a Népszövetség körében, azt mi sem mutatja jobban, mint az az emlékezetes tény, hogy mikor a Népszövetségi Ligák Uniója 1931 májusában Budapesten tartotta meg közgyűlését, a kongresszus megnyitóülése (május 26-án), közeledő 85-ik születésnapja alkalmából, szinte teljes egészében az ő ünneplésének volt szentelve. Külföldi utazásain is mindig és mindenütt az őt megillető reverenciával fogadták, hivatalos körökben is, és ily alkalmakkor is sokszor volt módjában hazájának értékes szolgálatokat tenni, így 1929 október 5-én, amikor Parisban az ottani diplomáciai akadémián és 1931 májusban, amikor Bécsben tartott nagysikerű előadást Magyarország helyzetéről. Utazásairól irt rendkívül értékes útirajzai a Budapesti Hirlap-ban, a Pester Lloyd-ban és több nagy külföldi lapban jelentek meg. Szónoki napja is változatlan fénnyel ragyog még a magyar parlamentarizmus firmamentumán. Emlékbeszéde, amelyet Horvay Kossuth-szobrának leleplezésekor (1927 november 6-án) mondott s az a megrázóerejü gyászbeszéd, amelyet a trianoni szerződés aláírásának tizedik évfordulóján a képviselőházban tartott (1930 június 4-én), még az ő kivételes méretű rhétori pályafutásának is egy-egy kiemelkedő állomása. Ez időből való egyéb szónoklatai és különösen parlamenti beszédei is vetekednek hatásban és meggyőző erőben eddigi sikereivel. Bár nagyban és egészben kétségkívül ellenzéki magatartásra készlelle Bethlen István belpolitikájának sok, előtte kezdettől fogva evidens tévedésé és hibája, mégis kritikájában rendkívüli mérsékletet lanusitolt mindig s ha talán a szive ellenére is, megszavazott sok mindent a kormánynak, sokszor abból a meggyőződésből indulva ki, hogy Bethlen külpolitikája hasznos és értékes az országra nézve. Van azonban egy pontja parlamenti működésének, amelyen a kormány álláspontját soha és semmiképpen sem ludta helyeselni: a választójog kérdésében mindig élesen ellenzéki álláspontra hezelykedett s idevonatkozó parlamenti beszédei megdöbbentő erővel tárták fel azt a politikai és erkölcsi veszedelrnet, amelyet a nyilt szavazásban és a képtelen ajánlási rendszerben lát. A királykérdésben, mely politikai elhatározásainak szintén egyik döntő faktora, álláspontja a régi. E tekintetben ujabban csak egyszer lépett fel, 1930 szeptember lén, amikor az ezt megelőző Szent István-napi ünnep alkalmával elrendelt karhatalmi 22