1931–1935. évi országgyűlés Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. 1931–1936. Budapest, 1931.

Képviselőház - Gömbös Gyula

állás és saját becsülete ellen, ami akkoriban nagy feltűnést keltett, — majd pedig 1930 novemberében, amikor Fábián Bélának egy a honvédelmi bizottságban mondott beszéde és Sándor Pálnak egy interpellációja nyomán élesen szembefordult a liberális körök ama kívánságának, hogy a vitézi rendnek zsidó hadvisel- \^ tek is tagjai lehessenek. Ez a kívánság már addig is több izben foglalkoztatta a közvéleményt s most Gömbös némileg ellentétbe került a miniszterelnök álláspontjával, aki egyizben a parlamentben azt jelentette ki, hogy a vitézi rend ujabb tagokat már nein, vesz fel s ezért a zsidó vitézek felvétele, ami ellen neki egyébként semmi kifogása sem lenne, tárgytalan, míg Gömbös azt az álláspontot képviselte, hogy a vitézi rend maradjon meg kizárólag a keresztény magyarság intézményének. Bethlen István Gömbösnek ezt a nyilatkozatát „egyéni álláspontnak" minősítette s sokan már-már azt hitték, hogy e nézetelérésnek konzekvenciái lesznek, — amire azonban nem került a sor. Az incidens nyom nélkül elmúlt s legkevésbbé sem árlott Gömbös egyre fokozódó népszerűségének. A közvélemény kivételesen nagy érdeklődéssel kisérte működését s elégtétellel nyugtázta, amikor 1930 áprilisában, de már előbb is, egyes napfényre került visszaélések miatt vaskézzel látott neki a tisztogatás munkájának a honvédelmi minisztériumban és hálás volt neki azért is, mert minden alkalmat megragadott annak hangoztatására: a világ tartozik Magyarországnak azzal, hogy katonai téren is visszaadja szuverenitását. Bár még elődjei kezdeményezték, az ö nevéhez fűződik a katonai büntetőjog reformja is, mely 1929 novemberében végre megvalósult. Neki köszönhette a honvédség tisztikara 1930-ban, hogy fizetésrendezésben részesült, legénysége pedig, hogy elhelyezkedése a polgári életben könnyebbé vált. Kevéssel miniszterré való kinevezése után szolgálatonkivüli tábornok lett s ezzel a kitüntetéssel megkapta a katonai szempontból is nélkülözhetetlen hátteret, amelynek birtokában rendkívül sokat tett a honvédség harcképességének fokozására. Hogy a kicsiny létszámú, de nagy harcértékű honvédség, amelynek ezredei az ö kezdeményezésére kaptak történelmi tiradiriókbam gyökerező elnevezést, most már általános tekintélynek örvend, annak többek között bizonysága az a tény is, hogy Olaszország királya, amikor a kormányzó Gömbös kezdeményezésére a nagykanizsai II. sz. hoiivédgyuloge/ívdel adományozta neki, ezt a meglis/. telest nagy örömmel fogadta el. Ugyanez Ismétlődött, mikor Hindenburg tábornagy, a német birodalom elnöke a székesfehérvári gyalogezred tulajdonosa lett. A honvédségnek Gömbös minisztersége alatt először megtartott hadgyakorlatairól az összes külföldi katonai attasék elragadtatással nyilatkoztak. 117