1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Marton Béla

212 elismeréséül a m. kir. gazdasági főtanácsosi címmel tüntette ki. Politikai szereplése a második nemzetgyűlésben kezdődött, ahol egységespárti programmal a jánoshalmai kerülete képviselte. Pártja — munkásságát méltányolva — csakhamar elnöki tanácsának tagjául választotta meg. Mint az 1924-es országos nyomorenyhítő akciónak a párt részéről megbízott vezetője, e minőségében szerzett érdemeiért a Magyar Érdemérmet nyerte el. A földművelésügyi tárcának állandó költségvetési előadója volt, úgy a második nemzetgyűlésben, mint a képviselőházban is, ahová 1926-ban ismét a Jánoshalmai kerület küldötte be, újból egyhangú mandátummal. A legfontosabb mezőgazdasági törvényjavaslatok előadója is ő volt, mint a parlamenti agrárblokk egyik vezetője pedig számos parlamenti felszólalásában főleg mező- és közgazdasági, nemkülönben vámpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Több külföldi konferencián képviselte a magyar mezőgazdaságot, amelynek itthon is egyik legjelesebb szószólója. Az új országgyűlési választásoknál a jánoshalmai kerület mandátumát jelentékeny szavazattöbbséggel újból egységespárti programmal nyerte el. Tagja a 33-as országos bizottságnak, a földművelésügyi, a közgazdasági és közlekedésügyi és a pénzügyi bizottságnak. Marton Béla (Alberti, egységespárt) 1896-ban született Budapesten. Római katolikus, nős, szolgálatonkívüli huszárfőhadnagy, földbirtokos. Atyja, néhai Marton Ödön dr, a földművelésügyi minisztériumban miniszteri tanácsos volt. Középiskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Megfordult Európa több államában. Mint tényleges tiszt a volt cs. és kir. 11-es huszárezred kötelékében 38 hónapot töltött a fronton s a hadiékítményes katonai érdemkereszttel és a Signum Laudisszal, a bolgár vitézségi érdemkereszttel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. A forradalomkor szolgálatonkívüli viszonyba ment. 1919 januárjában belépett a Magyar Országos Véderő Egyesületbe és Gömbös Gyula elnökké történt megválasztásakor, annak ügyvezető igazgatója lett. Amikor Böhm Vilmos feloszlatta a „MOVE"-t, annak titkos irodáit saját lakásába helyezte át és innen irányították a „MOVE" további szervezkedéseit. Ezért a ténykedéseért, valamint a Böhm Vilmos által összehívott tiszti értekezleten mondott éleshangú, hazafias beszédeért a kommün kitörésekor elfogató parancsot adtak ki ellene. Elfogatása elől Bécsbe ment, hol résztvett a kommunista követek elfogatásában és a bruck-királyhidai áttörési kísérletben, majd Szegeden résztvett az ellenforradalom szervezési munkájában. 1922 óta Pest megyében, Dánszentmiklóson gaz-