1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - A politikai pártok, szervezetük és programjuk - Szociáldemokrata Párt

51 A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja a II. Internacionálénak, amelynek végrehajtó-bizottságában a magyarországi pártot Buchinger Manó és Mónus Illés képviseli. A Szociáldemokrata Párt vezetőségében ezidőszerint a következő férfiak foglalnak helyet: Elnökség: Farkas István, Buchinger Manó, Propper Sándor, Kabók Lajos, Peyer Károly. Az elnökségnek hivatalból tagja: Mónus Illés, a parlamenti csoport titkára, Pajor Rudolf, a párt központi főtitkára, Büchler József, a községi frakció vezetője és Weltner Jakab, a párt központi lapjának felelős szerkesztője. Pártvezetöség: Buchinger Manó, Farkas István, Kabók Lajos, Kéthly Anna, Peyer Károly, Propper Sándor, Szeder Ferenc, Kertész Miklós, Mónus Illés, Horovitz Gábor. Ellenörzöbizottság: Deutsch János, Gyürey Rudolf, Bárdos Ferenc, Hubay János és Pál János. Pártprogram A Szociáldemokrata Párt programja, amelyet az 1903-ban Budapesten tartott országos pártgyűlés állapított meg, abból indul ki, hogy az emberiség minden java nemzedékek szellemi és kézi munkájának közös "" gyümölcse, a javak élvezetéhez tehát egyenlően jussa van mindenkinek, aki a társadalomra hasznos munkát végez. A mai társadalmi rend azonban az emberiség legnagyobb részét megfosztja ettől a jussától, a mai társadalom törvényei és intézményei a magántulajdont védelmező és fenntartó osztályuralom nyilvánulásai. Ez az állapot nem öröktől fogva való, hanem a társadalom folytonos fejlődésének egy szaka. A tőke folytonosan központosul, a tőkétől függők száma egyre nő, az osztályellentétek mindinkább kiélesednek és erősbödik a törekvés új társadalmi rend iránt. Ehhez azonban szükséges a proletárságot helyzetével megismertetni, feladatának tudatára ébreszteni, testileg és szellemileg harcképessé tenni. Ez a legközelebbi célja a szociáldemokrata pártnak, amely mindezeknél fogva kijelenti: 1. A munkásosztály felszabadítása csak annak a küzdelemnek lehet eredménye, amely az osztályuralmat megszünteti, tehát ennek alapját, a termelési eszközökben való magántulajdont megdönti, azokat közös tulajdonná teszi s így a tőkés termelési rendszert szocialista termelési rendszerré alakítja. 2. Az osztályuralom fenntartása létérdeke az uralkodó osztálynak. Ezért az új rendet csak annak akarata ellen és ellentállásának leküzdésével lehet előkészíteni és megvalósítani. A munkásosztály felszabadítása ennélfogva magának a munkásosztálynak történelmi hivatása. 3. E történelmi feladatának a munkásosztály csak tervszerű és céltudatos osztályharccal felelhet meg és azt csak a politikai hatalom meghódításával teljesítheti. Ezen osztályharc eszközei: a nép minden rétegének felvilágosítása, a szocialista eszmék és célok szüntelen ismertetése és terjesztése, a munkásosztály erőteljes politikai és gazdasági szervezése és küzdelme, általában minden eszköz, amely a proletárság jogérzetével megegyezik. 4. Minthogy az egyik ország proletárjainak osztályhelyzete szorosan összefügg a többi művelt országok proletárjainak osztályhelyzetével, oszr