1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Sándor Pál

253 Sándor Pál (Budapest II, nemzeti szabadelvű párt) 1860-ban született Hódmezővásárhelyen. Izraelita, nős. A középiskolát a budapesti református gimnáziumban végezte, majd Budapesten a kereskedelmi főiskolán érettségit tett. Kereskedelmi tanulmányait Drezdában egészítette ki és hazatérve, a Schlesinger és Polákovics cég szolgálatába lépett, amely Antwerpenbe tanulmányútra küldte. Visszatérve, rábízták a cég vezetését és annak 1912-ig főnöke volt. Ekkor a Budapesti Közúti Villamosvasút Rt. igazgatója lett. 1920-ban, amikor a villamosvasutakat közüzembe vették, állásáról lemondott. Hosszú idők óta tekintélyes szerepet játszik a közgazdasági és kereskedelmi életben. 1905-ben ő alakította meg az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülést, melynek ma is elnöke és szellemi irányítója. Levelező tagja a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának. Az 1896-i választások alkalmával lépett fel először a Lipótvárosban, de Mezei Mórral szemben kisebbségben maradt. 1901-ben és 1905-ben szabadelvűpárti programmal, 1906-ban ós 1910-ben pártonkívüli programmal választották meg országgyűlési képviselővé a Lipótvárosban. Az 1910-i választások után csatlakozott a nemzeti munkapárthoz. A forradalom kitörésekor teljesen visszavonult a politikától, a kommün alatt pedig üldözőbe is vették és mint túszt, előbb a Markó-utcai, később a gyűjtőfogházban zárták el. Az első nemzetgyűlésben a főváros V. kerületében választották meg pártonkívüli liberális programmal. Többízben szót emelt a szabadkereskedelem és a zsidóság érdekében. A második nemzetgyűlésben Budapest II. kerületének egyik képviselője volt liberális programmal. Különösen kereskedelem- és gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott, felszólalásai mindig általános figyelmet keltettek. Hosszú ideig párton kívül állt, megalakulásakor azonban ő is csatlakozott a balpárthoz. 1926-ban a Budapest északi kerület küldötte be a képviselőházba, lajstromos szavazással, a balpárt programjával. Résztvett a legtöbb gazdasági és pénzügyi vonatkozású javaslat vitájában, s ismételten kemény bírálatban részesítette a kormány tarifa-, pénz-, vám- és közgazdasági politikáját. Az elsők között volt, akik felhívták a figyelmet a kartellek működésére; a cement, mész, juta és más kartellek árpolitikájáról mondott interpellációi nagy feltűnést keltettek. A kereskedelemnek lelkes szószólója és védelmezője volt, egyízben interpellált is Mayer földművelésügyi miniszternek az OMGE nagygyűlésén tett, a kereskedelmet támadó kijelentése miatt. Most is a Budapest II. választókerületben kapott mandátumot az egyesült szabadelvű és demokrata ellenzék listáján. Tagja a közgazdasági és közlekedésügyi bizottságnak.