1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.
A képviselőház összetétele - Az országgyűlési képviselők életrajzi adatai - Gróf Bethlen István
100 össze július 21-én az országgyűlés, s a kormány már az első napokban erős támadásokban részesült. Bethlen törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról, amely az eddig tett intézkedések jóváhagyása mellett felhatalmazást adott a kormánynak a gazdasági és hitelválság tartama alatt szükségrendeletek kibocsátására, és arra, hogy a kiadások csökkentésével és a bevételek növelésével az államháztartás egyensúlyát biztosítsa. A törvény részben tanácsadó, részben ellenőrző hatáskörrel országos bizottság szervezéséről is gondoskodott. A javaslat mozgalmas vita után rövidesen törvényerőre emelkedett, s megalakult az országos bizottság, a szociáldemokrata párt és a független kisgazdapárt azonban nem vett benne részt. A kormány augusztus 13-án a bizottság elé terjesztette az aranypengő bevezetéséről szóló javaslatát s miután azt a bizottság elfogadta, rendeletileg életbe léptette. Ezzel egyidőben megszűnt a pénzforgalom korlátozása is, s felszabadultak a bankbetétek. Az ötmillió fontos kölcsön megszerzésére irányuló tárgyalások is eredménnyel végződtek. A kölcsön kibocsátásában Franciaország is résztvett s ezért létrejöttét mindenütt nagy sikernek tekintették, a külföldi sajtó a kormány iránti bizalom jelét látta benne. Ilyen körülmények között váratlanul érte a közvéleményt augusztus 19-én, a kormány lemondásának híre. Az egységespárt mindent elkövetett, hogy Bethlent maradásra bírja, de ő ragaszkodott elhatározásához. Arra hivatkozott, hogy a pénzügyi és gazdasági kibontakozásnak következő periódusában, az államháztartás egyensúlyának biztosítása céljából a nemzet áldozatkészségének felfokozott mértékben kell megnyilvánulnia s ennek igénybevételére alkalmasabb olyan kormányzat, amely friss energiával és friss erővel jön. A kormányzó Bethlen lemondását elfogadta, s augusztus 24-én megtörtént a kormány felmentése. Ezzel egyidőben a kormányzó Bethlen István grófhoz kéziratot intézett, amely sajnálattal vette tudomásul, hogy új kormány alakítására nem vállalkozott, s róla, mint a nemzet kiváló fiáról emlékezett meg, aki a magyar történelem egyik legnehezebb korszakában, több mint egy évtizeden át folytatott odaadó működésével elévülhetetlen érdemeket szerzett a nemzet ügyének szolgálatában, s tetteivel méltóképpen megörökítette egyéniségét a haza nagy férfiainak sorában. Kéziratában kifejezésre juttatta a kormányzó azt is, hogy Bethlen István gróf politikájával mindenben tökéletesen egyetértett, kipróbált munkaerejére pedig — az ország érdekében — számít a jövőben is, egyben újólag teljes elismerését és meleg köszönetét fejezte ki a hazának fáradhatatlan odaadással teljesített rendkívüli szolgálataiért. Augusztus 22-én tartotta a kormány utolsó minisztertanácsát, amely formális jellegű volt, Bethlen búcsút vett miniszter társaitól, hálás köszönettel emlékezett meg közreműködésükről, arról az odaadásról és bizalomról, amellyel iránta viseltettek, s azzal a felemelő tudattal zárta be a minisztertanácsot, hogy kormánya a magyar jövendőért dolgozott s a haza üdvéért cselekedett.
