1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - Szervezetek és intézmények által választott felsőházi tagok - S. Bálint György - Dr. Bernát István

415 szervezett iparostanonciskolák központi felügyeletét bízták reá. Mint ezeknek az iskoláknak központi felügyelője, öt éven át szer­vezte az alsófokú ipari oktatást s emellett irodalmilag is fog­lalkozott az ipar ügyeivel. Élénken foglalkoztatták a mezőgazdasági és szociális kérdések is, amelyekről 1889-től sűrűn jelentek meg tartalmas cikkei a Budapesti Hírlapban és más lapokban. A mező­gazdaság és a kisipar érdekeit előmozdító szövetkezeti ügyet karolta fel. 1889-ben Károlyi Sándor gróf támogatásával megalapította a Szövetkezés című folyóiratát, az ország első szövetkezeti szaklap­ját, amelyben a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek érdekeinek állandóan lelkes szószólója volt. 1892 j ben politikai okokból kilépett az állam szolgálatából és csatlakozott a Károlyi Sándor gróf veze­tése alatt álló agrártáborhoz, amellyel már előzőleg is együtt mű­ködött. Politikai és szociális törekvéseit „Változások küszöbén" c. tanulmányában foglalta össze és adta ki. A Hazánk című politikai napilapnak, amelyet az agrárkörök alapítottak 1894-ben, ő volt az első •szerkesztője, ő állította össze azoknak az időknek agrárpro­gramját és sűrű egymásutánban adta ki agrárius, szövetkezeti és szociálpolitikai munkáit, amelyeknek hathatós részük volt az agrár­eszme terjesztésében. 1896-ban, amikor Károlyi Sándor gróf veze­tésével a Magyar Gazdaszövetség megalakult, a szövetség ügyveze­tőjévé, 1902-^ben pedig igazgatójává választották. Kezdettől szer­kesztette a Magyar Gazdák Szemléjét s mint a gazdaszövetség ügy­vezetője, de mint első irodalmi munkása is, kiváló részt vett a ké­sőbbi gazdakongresszusokon és gazdagyűléseken. 1894-ben bevá­lasztották a Hazai Szövetkezetek Központi Hitelszövetkezetének igazgatóságába, 1898-ban pedig az Országos Központi Hitelszövet­kezet igazgatóságába is. 1904-ben előadója volt a budapesti nem­zetközi szövetkezeti kongresszusnak s nagy része volt abban, hogy a magyar, német és osztrák agráriusok között benső kapcsolat léte­sült. Meleg barátság fűzte az osztrák agrárvezérhez, Simitsch von Hohenblumhoz. 1906-ban a rimaszombati kerület képviselőjévé vá­lasztotta s Darányi Ignác minisztersége alatt ő terjsztette elő a munkaügyi és szociális törvényjavaslatokat. Azt a demokratikus irányt, amelyet ezek a törvények is jelentenek, már régóta ápolta, amit kifejezésre is juttatott 1904-iben a „Magyar Demokrácia" című művében. 1913-han ezt a művét a demokrácia védelméről írt kisebb munkájával egészítette ki. Szerkesztette a Magyar Gazdaszövetség által 1911-ben megindított Időszaki Értesítéseket is s sok tanulmá­nya jelent meg a Közgazdasági Szemlében, a Budapesti Szemlében s a fővárosi napilapokban is. Alapítása óta egyik belső munkatársa a „Köztelek" című lapnak is. A Dóczy Lajos által szerkesztett „A Magyar Szent Korona Országainaik Leírása" című munkában ő írta meg a magyar mezőgazdaság monográfiáját. Jelentős szerepet tölt be a református egyház életében is. Elnöke a Magyar Kálvin­Szövetségnek, tagja a református egyház egyetemes konventjének, választmányi tagja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak. Az egyetem 1920-ban szervezett közgazdasági karának rendes

Next

/
Oldalképek
Tartalom