1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Báró Pap Géza

400 prémi választókerület képviselője lett s azt az összeomlásig képviselte. Eleinte a szabadelvű párt kötelékébe tartozott, majd belépett a függetlenségi pártba. Utóbb a Justh-párt tagja lett. Veszprém városának, Szentkirályszabadja, Herend, Balatongyörök és még hat község díszpolgára. Tevékeny részt vett kezdettől fogva a társadalmi, közgazdasági életben és számos egyesület alapítása fűződik nevéhez. Lelkes harcosa a Balaton-kultusznak. Ügyvezető elnöke és alapítója a Zsófia Gyermekszanatórium Egyesületnek, alelnöke a Balatoni Szövetségnek, örökös dísztagja a Baineológiai egyesületnek. Széleskörű irodalmi munkásságot is folytatott. A tűzrendészetről háromkötetes^ a Balatonról kétkötetes, a balneológiáról pedig egykötetes munkája jelent meg. A felsőházba Veszprém vármegye törvényhatósága küldötte be, amely örökös taggá is megválasztotta. Tagja a gazdasági és a közoktatásügyi bizottságnak. Báró Pap Géza (Csanád-Arad-Torontál vármegye törvényhatóságának választottja) 1864-foen született. Gimnáziumi tanulmányait Nagybecskereken végezte. A jogot Budapesten, Berlinben, Heidelbergben, Parisban és Bécsben hallgatta. Mint közigazgatási gyakornok, 1887-ben Torontál vármegye szolgálatába lépett. 1888-ban, miután a budapesti egyetemen a jogtudori címet megszerezte, tiszteletbeli aljegyző lett. Mint tiszteletbeli főjegyző 1891-ben tette le az ügyvédi vizsgát. 1892-iben a torontálmegyei bégaszentgyörgyi kerület szabadelvű párti programmal megválasztotta országgyűlési képviselőjévé és évek hosszú során át több cikluson keresztül képviselte e kerületet. Előadója volt az izraelita vallás recepciójáról szóló törvényjavaslatnak és éveken át a pénzügyi bizottságban a földmüvelésügyi tárcának. Később tagja lett a delegációnak s itt a boszniai költségvetést adta elő hosszú ideig. 1911-ben az akkori pénzügyminiszter felkérésére elvállalta a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének vezérigazgatói állását és azóta áll e minőségben az intézet élén. Közgazdasági téren szerzett érdemeinek jutalmazásául Ferenc József király 1913-han bárói rangra emelte. A szaibadelvűpárt feloszlása után visszavonult a közélettől és nem vállalt mandátumot egészen 1910-ig, amikor régi kerülete nemzeti munkapárti programmal újból megválasztotta. Mint a Földhitelintézetek Országos Szövetségének képviselője, helyet foglal a Vitézi Szék vezetőségében. A kormányzó 1922-ben érdemeinek elismeréséül kincstári főtanácsossá nevezte ki. Tagja az Országos Takarékossági Bizottságnak és a Földteherrendező Országos Bizottságnak. Tagja a 33-as országos bizottságnak, az igazoló, a külügyi és a pénzügyi bizottságnak.