1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Joanovich Pál

388 dötte. A miniszterelnökségen a görögkeleti egyház ügyeinek intézésével bízták meg, amelyeket a Bánffy-kormány kivett a kultusztárca hatásköréből, mivel — a horvátországi közös kapcsolat miatt — a görögkeleti egyház feletti felügyeletnek a magyar kultuszminiszter részéről való gyakorlása Horvát-Szlavonországok vallásügyi autonómiája miatt akadályokba ütközött. E minőségben első feladatként pontosan leltároztatta az egyházi és a zárdai, nemkülönben a pátriárkái donaciós vagyont, hogy az megóvható s jövedelmeinek hovafordítása ellenőrizhető legyen. E téren kifejtett eredményes munkásságáért tüntették ki a Ferencz József-rend lovagkeresztjével. Mint miniszteri tanácsos vezette a miniszterelnökség közjogi osztályát. A Khuen-Héderváry-, Lukács- és Wekerlekabinetek minisztertanácsainak jegyzői tisztét ugyancsak ő látta el. Igen gyakran megbízták bizalmas és fontos küldetésekkel is. így 1904-ben a török portánál járt, hogy biztosítékot szerezzen, vájjon II. Rákóczi Ferenc hamvainak tervbe vett hazahozatala nem fog-e akadályokba ütközni. Ismételten volt legbizalmasabb kiküldetésekkel Belgrádban, néhai Obrenovios Sándor szerb királynál. A görögkeleti szerb egyházi kongresszusokon és püspökválasztó zsinatokon is résztvett fontos megbízatásokkal. Brankovics György pátriarcha ötvenéves papi jubileumán külön kiküldetésben ő adta át néhai Ferencz József király sajátkezű üdvözlő levelét s a Lipót-rend nagykeresztjét. A Thököly-féle karlócai alapítvány kezelése körül a kormány s az egyházi vagyon kezelősége közt felmerült konfliktusban teljhatalmú biztosként működött s e kulturális és hazafias célokra hivatott alapítványt, miután a kongresszusi választmány az engedelmességet megtagadta, karhatalommal vette ki a renitens kongresszusi választmány kezéből s átadta a király által kinevezett gondnoki tanácsnak, melynek később maga is tagja lett. A Brankovics György majd Bogdanovics Lucián pátriárka halála utáni sedis vacantia idején, nemkülönben Bogdanovics pátriárka halála után egészen az összeomlásig közvetlenül felügyeletet gyakorolt a pátriárkái donaciós vagyon felett. A miniszterelnök nevében ugyancsak gyakorolta e jogot a görögkeleti szerb zárdák vagyona felett is, amikor e vagyont kivették a laikus kongresszusi választmány kezéből s visszaadták azt a zárdáknak. Az ő javaslatára bocsátották vissza az egyházi beligazgatás imperiumait is, melyet addig a nagyrégzt laikus elemekből álló testületek bitorolták, a püspöki kar hatáskörébe. Az ő nevéhez fűződik a budapesti Thököly-intézet reorganizálása, székházépítése s működésének behatóbb felügyelet alá helyezése. Az intézet igazgató patronátusának a kormány megbízásából tagja s az állandó fegyelmi választmánynak elnöke. 1913-ban, a balkáni feszültség idején a délvidék országos polgári főbiztosává dezignálták, a világháború kitörésekor pedig a déli hadsereg mellé rendelt magyar főkormánybiztosságon teljesített fontos szolgálatot 1916-ig, amikor ismét visszahívták a miniszterelnökségre. 1918-ban Wekerle Sándor megbízta Bosznia Hercegovinának Magyarországgal való szorosabb államjogi kapcsolatba hozásának előkészítésével,.