1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A vármegyei és városi törvényhatóságok által választott felsőházi tagok - Dr. Jankovich Béla

386 mos újítást honosított meg. Az ő idejében rendszeresítették a taxamérőt és az autótaxit. Az Országos Automobil Alap felállítása és az Európában ma is egyedül álló Országos AutomobilszakértőBizottság megszervezése az ő kezdeményezésére történt s nevéhez fűződik az automobilok közúti forgalmáról Parisban 1909-ben kötött nemzetközi egyezmény életbeléptetése is. 1912-ben állami soffőr* iskolát állított fel. ő szabályozta az egységes rendőri büntető eljárást és sokat fáradozott a tűzvédelemi megszervezése érdekében is. A belügyi kormányzat képviseletében több külföldi kongresszuson és tanácskozáson vett részt. 1917-ben vonult nyugalomba. A Lipótrend lovagkeresztjének, a polgári hadi érdemkeresztnek s a vöröskereszt hadíiékítanényes tiszti díszjelvényének tulajdonosa. Egyházának életéiben is tevékeny részt vesz, rendes tagja a református egyetemes egyházi zsinatnak, tanácsbírája a dunamelléki református egyházkerületnek, gondnoka a kecskeméti református egyházmegyének. Pest vármegye közéletében tekintélyes szerepe van, közel ötven éve tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának. Tagja az Országos Takarékossági Bizottságnak, elnöki bizottsági tagja az Országos Automobilszakértő-Bizottságnak. Tagja a felsőház közjogi és törvénykezési, közigazgatási, mentelmi és naplóhitelesítő bizottságának. Dr Jankovich Béla (Fejér vármegye törvényhatóságának választottja) 1865-ben született Budapesten. Római katolikus, özvegy, földbirtokos, volt kultuszminiszter, belső titkos tanácsos, egyetemi magántanár. A középiskolát a bécsi Teréziánumban, jogi tanulmányait pedig Budapesten végezte. Itt szerezte meg államtudományi doktori oklevelét is. 1889-ben a német valutareformról írt műve akadémiai pályadíjat nyert. Közben természettudományi tanulmányokat végzett a budapesti, londoni és freiburgi egyetemeken, majd beutazta Közép- és Nyugateurópát, valamint Észak-Amerikát, Keletázsiát és az Indiákat. 1901-ben a közgazdaságtan magántanára lett a budapesti egyetemen. 1910-ben az ipolysági választókerület szabadelvű programmal képviselőjévé választotta. A munkapár^ megalakulásakor azonban ehhez csatlakozott. 1911-foen a képviselőház alelnöke lett, 1912-ben belső titkos tanácsos, 1913 tavaszán államtitkár, néhány hétre rá pedig kultuszminiszter. Miniszterségéhez fűződik az ingyenes népoktatás kiegészítéséről szóló törvény, az állami és nem állami óvónők, valamint a gazdasági szaktanítók fizetésrendezéséről és a hajdúdorogi görög katolikus püspökség létesítéséről szóló törvény megalkotása. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották. 1917