1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A legfőbb bíróságok vezetői - Benedek Sándor

341 Benedek Sándor (A Közigazgatási Bíróság másodelnöke) 1854-ben született régi székely családból. A jogát Debrecenben végezte 1876-ban s az ottani pénzügyigazgatóságnál pénzügyi fogai' mazógyakornok lett. A pénzügyi közigazgatásban 20 évet töltött s ezalatt miniszteri fogalmazóvá, titkárrá, majd királyi tanácsossá és pénzügyigazgatóvá, végre osztálytanácsossá nevezték ki. Innen a bírói pályára lépett át és 1897-ben a közigazgatási bíróságnál ítélőbíró lett. 1913 tavaszán a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba politikai államtitkárrá nevezték ki és országgyűlési képviselővé választották. A politikai pályán azonban csak rövid ideig maradt, már 1914 elején visszatért a közigazgatási bírósághoz, ahova másodelnökké nevezték ki. Közel félszázados közpályája alatt szétágazó közéleti tevékenységet fejtett ki. Több mint egy negyedszazadon át volt fővárosi törvényhatósági bizottsági tag és iskolaszéki elnök. Vezetőszerepet töltött be az állami tisztviselők társadalmi mozgalmaiban és tíz éven át társelnöke volt — az állami tisztviselők országos egyesületének. A köztisztviselők érdekeit az irodalomban is eredményesen képviselte. Midőn államtitkár lett és megvált az állami tisztviselők országos egyesületétől, ezüstplakettel tisztelték meg s nevére alapítványt tettek. Nagy népszerűségét bizonyítja, hogy már előbb 23 tisztviselőegylet választotta meg tiszteletbeli elnökévé, illetve tagjává. 1931-ben a Közszolgalati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége is tiszteletbeli elnökévé választotta. A kulturális és közjótékonysági egyesületekben élénken résztvesz Elnöke a Magyar-Székely Egyesületnek, mely a romániai nemzeti kisebbségek védelmében jelentékeny nemzetközi tevékenységet fejt ki. Az egyházi közéletben is széleskörű hatáskört tölt be. A református egyetemes konvent és a törvényhozó zsinat alkotó tagja, a dunamelléki egyházkerület főjegyzője s a tolnai egyházmegye gondnoka. Mint a közigazgatási bíróság másodelnöke, 1914-ben tagja lett a főrendiháznak s 1920-ban az országos pénzügyi tanácsnak is. A főrendiházban éveken át volt a pénzügyi bizottság előadója s szerkesztette a bizottság jelentéseit. A felsőház bizottságaiban is élénk tevékenységet fejtett ki. A magyar irodalomnak állandó munkása. Már kora ifjúságában tárcacikkeket írt a nagyváradi, debreceni és budapesti lapokban „Suhogó" álnév alatt s ezt a nevet akkor széles körben tette népszerűvé. Midőn azonban 1884-ben bekerült a pénzügyminisztériumba, felhagyott a szépirodalmi tevékenységgel s azóta tollát kizárólagosan a jogirodalomnak szenteli. A Nemzet közgazdasági rovatában kezdte meg jogirodalmi tevékenységét, ahol egymásután jelentek meg cikkei „A dohányegyedáruság jövedelmei 1868-tól 1881-ig", „A dohányjövedék 1882-ben", „Dohánykivitelünk" cím alatt. A következő évben magára vállalta a Magyar Közigazgatás című szaklap