1931-1935. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési Almanach 1931–36. (Sturm–féle országgyűlési almanach) Bp. 1931.

A felsőház - A felsőház tagjainak életrajzi adatai - A református, az ágostai hitvallású evangélikus és az unitárius egyház egyháznagyjai és főhivatalnokai - Józan Miklós

333 tábla tanácselnökévé 1906-ban nevezték ki. A proletárdiktatúra alatt túszként fogvatartották. A román megszállás idején tagja volt annak a háromtagú küldöttségnek, amely Szabolcs vármegye megbízásából a francia és angol csapatok vezetőinél, valamint a szegedi kormánynál keresett védelmet a megszálló katonai csapatok atrocitásai ellen. Bírói hivatása mellett köztisztviselői kérdésekkel és törvényhatósági ügyekkel foglalkozik, de munkásságának javát egyházának szenteli­Már 1893-ban több evangélikus egyház felügyelője volt, 1898-ban jegyzője, 1907-^ben pedig világi főjegyzője lett a tiszamelléki evangé­likus egyházkerületnek. 1919-<ben a tiszavidéki evangélikus egyház­megye felügyelője lett, amely egyházmegye, 1922nben pedig a tisza­melléki evangélikus egyházkerület is felügyelőjévé választotta. Szé­leskörű publicisztikai tevékenységet folytat. Számtalan jogi, egyházi és társadalmi vonatkozású cikke jelent meg részben a lapokban, rész­ben nyomtatásban. Rajzok a Szentföldről címmel útiélményei könyv­alakban is megjelentek. Tagja a közjogi és törvénykezési bizottságnak. Józan Miklós (Unitárius püspöki vikárius) 1869-ben született Túron, Torda-Ara­nyos vármegyében. Nős. Atyját, aki kántor­tanító volt, villámcsapás ölte meg s mos­toha apja, Borbély Lajos tordai kovácsmes­ter nevelte fel. Középiskoláit Kolozsvárott, a teológiai akadémiát pedig ugyanott és Oxfordban végezte. Különleges tanulmányo­kat is folytatott a bölcsészet, a filológia és egyháztörténelem körében. Polgárdin lett se­gédlelkész, majd 1896-ban Torockóra került lelkésznek. 1899-ben a budapesti unitárius gyü­lekezet lelkészségét nyerte el s azóta e gyülekezet nagy népszerüségü lelkipásztora. Még erdélyi működése idején, 1915-től 1917-ig közügyi igazgatója volt az unitárius egyház főtanácsának. Budapesti lelkész­sége idejére esik a Magyar Béke Egyesületben, a Bethlen Gábor Szö­vetségben, a Protestáns Diák Menzában kifejtett erőteljes és eredmé­nyes közreműködése. 1920-ban emelkedett a püspöki vikáriusi méltó­ságba. Nevéhez fűződik az Unitárius Misszióház megalapítása. Disz­elnöke a Dávid Ferenc Egyletnek, alelnöke a Magyar Székely Egyesü­letnek. Irodalmi tevékenysége is jelentős. Egyházi beszédei, imái, ifjú­kori versei, ünnepi ódái, egyházi énekei és kis bibliája nemcsak az unitárius egyházban, hanem általában protestáns körökben is lelkes fogadtatásra találtak. Az egyházközség ötvenéves jubileuma alkalmá­val a kormányzó teljes elismerését fejezte ki működése felett. A múlt ülésszakban főként közoktatási és kulturális kérdésekkel fog­lalkozott. Tagja a közjogi és törvénykezési, a közoktatásügyi és a kül­ügyi bizottságnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom